Tóth Tünde
És így szólt a tavasz: - Jöjj, táncolj velem!
Szellő dallamán virágzó réteken,
rigóénektől visszhangzó hegyeken,
szárnyaljunk a magasba, örvendj nekem!
Dér honol a bércen,
terpeszkedve neszez,
vacogó faágak
szilánkként sebeznek.
Becéző szavad felcsendül fülemben,
gyógyírként balzsamozza megtört szívem.
Árnyékod kísért, üldözötted lettem,
erőm hulló könnyeimből merítem.
Élt egykor egy ember,
keresztneve Vendel,
szakmáját tekintve
gázszerelőmester.
Itt vagyok egy torz világban bezárva,
lelketlen emberek erőltetett kacagása
ömlik az utcán puccos ruhákban.
Tekints a népedre,
magyarok Istene,
vess gondunknak véget,
s minden gyűlöletnek!
Hej, de nagyon messze
lakik az én babám,
mire hozzáérek,
elkopik a csizmám.
Csillagszóró tánca
Csillog zöld faágon,
Szeretetaroma
Kúszik sült kalácsból.
Szeretem a kéket,
a végtelenbe nyúló messzeséget,
ahogy a tenger hullámait karolva
belefullad a tajtékzó habokba.
Édes, kicsi gyermek,
karjaimba veszlek,
szívem apró gyöngye,
szerelem gyümölcse.