Tóth Martin

Tóth Martin

Született: 1999. augusztus 23.

Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ma este

Együtt játszottuk a játékot
A nap és a hold fényében,
Együtt másztunk újra
Tündöklő, zöld egében.
Félő holdnak, alvó embernek
Mi voltunk az eszme, mit levertek.

Tovább...

Kint a füstben

Kicsikét dörren,
Nagyokat szökken
Csend, a lárma.
Nagyvilágát kutatva
Búgja és összevágja.

Tovább...

Papír és toll

Rút igazság volna,
Hogy a lapokra vetett
Ezer szónak is
Párja és hiánya
A papír és a toll?

Tovább...

Közöttünk

Ködös reggelek, közös tapintat,
Egyedi szenvedés, egyénit taníthat
Fájdalom és arany,
Világuk párja
A köztük ragadt, mohó pára.

Tovább...

Jobban állna

Este van odakint,
Csiripelnek a madarak,
Száraz a levegő, foltos a háztető,
S mégis egy lyuk sincs rajta,
Talán csak képletes tényező

Tovább...

Szótlanul

Ha annyi szavam volna,
Ahányat kivettél a számból,
Mit itt hagytál emlékbe...

Tovább...

Vak

Látok egy arcot,
Ki didereg és fázik,
Levetette régóta,
Mi taszít és játszik.

Tovább...

Hétfő reggel

Azon a napon szerettem meg,
Kit nem kellett volna soha,
Ki áldott kezével
Vezetett ide, vezetett oda,
Mikor hétfő volt, és reggel.

Tovább...

Egy kocsi kálváriája

Hangosan ordít a fém királya,
S megindul minden vele,
Hogy éltében meghaljon és szálljon
Vészjósló, fekete fellege.

Tovább...

Hangtalan hegedű

Könnyeim könnyű, keserű kottáját
Hangtalan hegedű se játssza újra,
Elmélázva ugyan elbúgja,
De a játéka már egyszerű.

Tovább...

Túlvilági dráma

Ajka puha, szeme pára,
E világon nincsen párja.
Szava hazug, szeme ég,
Túlvilági fényesség.

Tovább...

Habzó szenvedély

Csak öntötte, de nem volt vége,
A pohár gyönyörűsége,
Az vonzotta oda az enyves kezét
A fene nagy vidámságnak.

Tovább...

Két idegen, egy csók

Mik vagyunk, kérdeztem.
Játékok az egészben, mondta,
S ahogy tónusa játszi könnyedséggel
Lebbent bele az éjszakába,
Úgy az utcák sötétjét rótta és rótta.

Tovább...

Gúny

Sajnos, rossz hírem van
Minden megmaradt és létező személynek,
Értetek búgnak az utolsó lidércek!

Tovább...

Az volnék

Én nem vagyok az árny,
Mit szobádra festesz,
Ajkaddal, mit olykor
Hangtalan megteremtesz
S kellően bezársz.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom