Tóth Marianna (banattanc)
Ébred a reggel, tűnik az álom,
Gyönge madárdal szíveket átfon,
Táncol a napfény, illan az illat,
Játszik a szellő, dallama ringat.
Új tavasz libben a pázsiton halkan,
Illatos hóvirág nyitja szemét,
Kerget az ábránd és ringat a dallam,
Kis lipe súg neki tünde’ mesét.
Jobb tenyerem, bal tenyerem
Egymás után felemelem,
Itt a vízcsap, ott a szappan,
Ezt a vírust el ne kapjam!
Kérlek, hunyd be a szemed!
Érzed? Itt vagyok veled!
Soha el nem feleded,
Mikor fogtam kezedet?
Mag alszik a hant alatt,
Téli dunyha elszakadt,
Sóhajt a rög csendesen,
Ébresztőmet rendelem.
Mag, mag, magocska,
Kisütött a Napocska,
Bársony rügyet nézeget,
Kerti fák közt lépeget.
Csöppnyi remény, hófehér,
Simogatja két tenyér,
Téli álom, illanó,
Apró gyöngyként csillanó.
Szívemet adtam,
Nevettél rajtam,
Semmit sem kaptam,
Kár, hogy ezt hagytam.
Jeges téli hajnalon
Nézek ki az ablakon,
Éji álom, illanó,
Elvitte egy kis manó.
Fuss, ha a tükörben nem magadat látod,
Fuss, ha a másiknak játékait játszod,
Fuss, hogyha álarcban mossa képét reggel,
Fuss, hogyha esténként ígérettel fekszel.
Békességet e házra,
Egészséget családra,
Múló fagyos levegőt,
Gyertyaviaszt, csepegőt,
Lángos tüzet szentelve...
Ellenségre csendben figyelj,
Bírálatot büszkén viselj,
Rettegőnek reszket szája,
"Halált reá!" - kiált rája.
Angyali ének vígan zengő,
Ünnepi dallam, kristálycsengő,
Isteni élet, áldott gyermek,
Véled a szívem békét lelhet.
Újév reggelére azt kívánom néked,
Költözzön hozzád a szerencse végleg!
Jogásztól ne kérjél sohasem tanácsot,
Irigyednek kínálj mazsolás kalácsot!
Betlehemi csillag vándorol az égen,
Örömmel hirdeti: reggel ünnep lészen,
Zengő énekszóval jöttöd várva vártuk,
Féltő szeretettel szívünket kitártuk.