Tóth József Joco47
Csend, némaság,
körülöttem sík pusztaság,
bennem lassan
hallatszik egy kívánság.
Térj tudatodra,
kelj fel, és így indulj el
egy hosszú vándorútra.
Valahol a földre érkezett
egy bukott angyal,
ki most emberré válva
tele van sok gonddal.
Márciusi kikelet adja azt az ünnepet,
ahol a nőiség virágba borítja a földet.
Megemlékezés, tisztelet és szeretet
az, ami szebbé teszi a női nemet.
Nőnap, amikor különösen is jól érezheti
a férfi,
hogy az életét nem csak egyedül éli.
Mondd, mi hiányzik az életedből,
ami úgy sugárzik a leveledből?
Valami bús szomorúság,
egyfajta válság,
vagy valamiféle kívánság
az, ami ebben az állapotban tart?
Vajon milyen irányba halad a fény,
amin számára
megnyílik egy egyedi ösvény?
Térben és dimenziókban
a lehetőségei végtelenek,
de nem veszélytelenek.
Mikor eljő az utolsó perc az életedben,
talán azt gondolod, minden rendben.
Ez az élet sora, hogy a lélek elszáll tova,
mert várja egy másik otthona.
Pedig annyi mindent tettél,
de volt, amit nem értettél.
Mit szeretne a férfiszív?
Megannyi vágy hajtja őt,
hogy megtalálja az igazi nőt.
Míg fiatal,
addig nagyok az elvárások,
és amíg nem leli,
számára az egyféle sokk.
Hogy ki vagy nekem?
Egyfajta titkos szerelem,
amiben ott van
egy bizonyos elem.
Mint a rohanó vonat ablakából,
úgy tűnnek el a látványok a mából.
Minden jelen perc köddé válik,
amiből a múlt építkezik.
Látni a szemében a végtelent,
ami a férfinak nagyon sokat jelent.
A női nem szépsége
az emberiség reménysége.
Törött hangjegyek,
egyfajta képzetek.
Mikor még formálódnak
a szólamok,
és messze vannak
még a dallamok.
Megkondult a harang teste,
mely az éji tizenkettőt ütötte,
így egy új év lett belőle.
Az emberiség időegysége,
az évek összessége,
mely mérhetővé teszi a végtelent,
ami számunkra sokat jelent.
Egy nap,
mely egyfajta vízválasztó.
Hogy milyen legyen,
az szabadon megválasztható.
Mécsesláng lobban,
fogd kérlek, a kezem jobban,
egészen addig,
míg már nem remeg,
csak lobog a fény,
és átjárja a remény.