Tóth Henriett (Jeffyta)
Váratlan vendég érkezett mihozzánk,
Letelepedett közénk, s nem állt tovább.
Nem szólt, csak úgy némán,
Síri csendben figyelt, mint vad a prédát.
Egyszer régen, mikor buszon utaztam,
Félkarú Jim volt arra a pilóta.
Jim egy nagyon fura fazon volt,
És mellé mindig vad történeteket is szórt.
Egy anya megy és küzd!
Egy anya megy és teszi!
Egy anya megy és harcol!
Egy anya megy és megold!
Mindezt megteszi, mert ANYA,
Csupa nagybetűvel.
Jánoséknál ég a pilács,
Lopják már a szomszéd birkát.
Leskelődünk, leskelődünk, "jó barát"?
Kíváncsian fürkészel folyton-folyvást.
Hahó!
Ébredj, természet,
Március van, itt a tél vége!
Fordulópont érkezett életünkbe,
Többet lehetünk végre napon,
Mint holdfényben.
Végig melletted
Megszakad a szívem,
Betegen látlak téged.
Betegen állsz előttem,
S csak némán nézel.
Majd újra együtt
...Mely már nem mozdul,
Hideg és kék,
Érzem, elhagyott.
Embernek maradni
Reménnyel telve
Egy reményvesztett világban.
Tele tervekkel, vágyakkal,
Egy álommentes valóságban.
Nem mindig könnyű
Van egy gyermekünk, igazi kis huncut!
Megtépázza az idegeink igencsak rútul.
Anya-apa bármit mond, felülírja,
De elképzelhető, hogy csak szelektíven hall néha.
Lélekmosás
Patakra megyek vízért,
Viszem a szappanom.
Kigombolom.
Leveszem a lelkem,
S a teknőbe rakom.
Virágot küldök neked, mely el nem hervad.
A mi szeretetünk is ilyen, soha el nem múlhat.