Tóth György Attila

Tóth György Attila

Született: 1963. január 26.

Népszerűség: 99 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ábránd

Hadd lehessek fénylő csillag egeden,
örökké kísérő holdad éjszakán.
Lámpásodként pislákoló fénynyaláb,
fekete éjben csupán vak ne legyek.

Tovább...

Távol maradó közelség

Távol maradó közelség,
hevítő nyugalom,
reám vigyázó érintés.

Tovább...

Haladunk végzetünk felé

Szemgödörből kitekintő méla bú,
milliószor imára kulcsolt kezek.
Vezeklés, fejünkre szórt szürke hamu,
könnyfelhőből esőt síró szemek.

Tovább...

Vakítás

Testen tespedő kelés,
húsba faló szenvedés.
Letaposott akarat
érint hideg falakat.

Tovább...

Érdektelenség

Murcos arcú gyermek szemében könnycsepp,
nyeszlett, kis kezével segedelmet kér.
Szutykos, fekete arcban csak szeme ég,
bűzös rongya ellenszenvnek örvend.

Tovább...

4965

Félelem

Szertelen szerveken
kiül a félelem.
Fülem, hír hallatán,
bosszant a sarlatán.

Tovább...

Tavaszi szél

Mosolygós reggel erőlködik a Nap,
bőrömbe bolondos szél ráncokat szánt.
Mit sem törődik azzal, engem ez bánt,
végigszalad a tájon úgy, mint tegnap.

Tovább...

Gyertyaláng

Serceg, sistereg a gyertya lángja,
szoba hidegétől nedves kanóc.
Viasztömbben végigfutó árbóc,
tűz lágy melegét epedve várja.

Tovább...

3244

Reménytelenség

Elrohanó percek, cammogó órák,
egymást követve vánszorgó hónapok.
Ellustult évek, esetdús korszakok,
lehajtott fejjel járunk, nyakon póráz.

Tovább...

Fagyos reggelen

Fagysubáját magára veszi a táj,
tűznél melegedni vágyó késztetés.
Inába szálló, folytonos remegés,
fázósan egymáshoz bújó birkanyáj.

Tovább...

Óévbúcsúztató

Pezsgő durran, malac bőre roppan,
fazekadban lencsegulyás rotyog.
Fenyőfáról tűlevél lepotyog,
vendég szobába gyorsan betoppan.

Tovább...

Egy furcsa érzés

Fénylő üstökösként ragyogtál fel
fiatalságom szegényes egén.
Ragyogásod csodáltam szememmel,
szerelem - mit sem tudtam én, szegény.

Tovább...

Apevák

Nézd,
felhő
fekete
fellegekben,
lelóg esőláb.

Tovább...

2840

Várakozás

Szép dallamokat dúdolnak a falak,
hős fenyő Krisztusért adta életét.
Díszektől roskadva éli végzetét,
csendes ölelés kell, nem pedig szavak.

Tovább...

Városi éj

Ezer szemmel néz a város,
éjszaka sem alszik.
Sápadt arcú kandeláber
fénye csak villódzik.

Tovább...

3749

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom