Tóth Gábor Vino
A komor éj álmokat hadar,
sírón sipít a szél,
felhőit tereli nagyon hamar,
lassan reggelre kél.
Kicsi kezed szorgos szolga,
tesz-vesz nappal, s hosszú éjjel.
Szíved erős vár,
ostromolja barbár horda.
Ha be nem juthat,
hát a sok vad lerombolja
Álmom csak hajózik a rideg semmin.
Jó szelet, mint léket kapott, úgy remél.
Szelíd az idő, nem is szaladt
olyan gyorsan, éveimmel a hátán...
Ha játék a szerelem, hát játszom
gitáron, csellón és zongorán,
elindulok kották torz nyomán.
Az út végén lesz kit megtalálnom?
Hervad már a rózsaszál,
szirmai fáradtan hullnak földre,
virított a kert tövében,
amíg egy mohó szív le nem törte...