Tóth Eszter (Eszti03)
Reggel felébredek, keresem, merre vagy,
Amikor meghallom tipegő talpidat,
Jössz, hogy keljek már fel, hiszen ki kell menned,
Azután csak megállsz, reggelit kell enned.
Este van már, sötét, elhalkul az utca,
Az emberek tömege az utolsó kört futja.
A házakban meleg van, odakint már hideg,
Csillagos az égbolt, hópihécske pihen.
Szeretnék egyszer majd veletek lenni,
A Szent Karácsony napot együtt eltölteni.
Úgy, ahogyan régen, összejön a család,
Együtt díszítenénk fel a szobák falát.
Elillan felettünk újra a nyár,
Az őszi napok melege vár.
Szép, színes levelek
Dalokat zengenek,
Ahogy a fa lombját
Elhagyják már.
Szállj, kicsi fecske, itt van az este,
A fészkedbe bújj be, pihenj meg már.
Sötét az utca, lágy szellő fújja,
Estike illata messzire száll.
Vannak olyan dolgok, amiket megbánunk,
Amiket előre nem tudunk, nem látunk.
Hamarabb cselekszünk, és át sem gondoljuk,
Azt hisszük, hogy jobb lesz, amivel pótoljuk.
Emlékszem a napra, mikor enyém lettél.
Szép tavaszi reggel hozzám belibbentél.
Amikor rád néztem, a könnyem is kicsordult,
Első pillantásra a szívem összeszorult.
Mit érhet az élet, ha nem látod már szépnek?
Pedig olyan hamar futnak el az évek.
Lekuporodsz csöndben a szobád közepén,
Emlékképek szállnak, futnak most feléd.
Pár nap van csak hátra, az óév lezárul,
A következő évnek kapuja kitárul.
Visszatekintünk, az elmúlt időre
Elgondolkodhatunk, mi lesz majd jövőre.
Mindenkinek van már, akit elveszített,
Kinek a halála mélyen megrendített.
A szíve mélyéről kitéptek valakit,
Aki már régóta a föld alatt lakik.
Minden gyerek felnő, más utakra téved,
Elindul otthonról, de nagyon szeret téged.
Köszöni azt, amit eddig neki adtál,
De az Ő élete másik helyen van már.
Elnehezült pillák, eljött már az este,
Megpihenni készül az ember fáradt teste.
Sötét lett az égbolt, Nap sem süt már régen,
Csillagfény cikázik, holdfény van az égen.
Soha nem késő magadba nézni,
A múlt árnyékából, ha kell, hát kilépni.
Bút és bánatot magad mögött hagyni,
Embertársaidnak sok-sok mosolyt adni.
Elérkezett a nap, amit nagyon vártál,
Már egy-két hónapja szinte tűkön álltál.
Sok év munka után megérdemled végre,
Hogy a csomagolást leteszed a székre.