Tóth Enikő Enci
Elmondom neked, hogy figyellek,
mások bolondnak hihetnek,
időzök szavad dallamán,
mozdulatodban halk magány...
Szerelmem minden nap élő,
fényárban árnyékot féltő,
Te vagy, ki biztatsz a jóra,
legtisztább emberi szóra!
Anya, én egy labda leszek,
réten föl-le szállok,
gyerekekkel csak jót teszek,
játékszerré válok!
Feküdj a hóba,
várj a csodára,
gyermeki szóra,
tiszta világra,
tárd ki a szárnyad,
légy te az angyal,
sok kicsi vággyal,
égi haranggal!
Miért van az, hogy oly sok ember
ma külföldre kényszerül?
A szülő meg szólni nem mer,
otthon marad egyedül,
és az ünnepekre sírva
várja haza gyermekét,
az éveket már nem bírja,
álma hullott szerteszét...
Lassanként már felnőtté válsz,
csodálatos, szép táncot jársz,
báli ruhák suhogása
a pillanat nagy varázsa!
Szilveszternek estéjén
fenn, a világ tetején
minden ember táncot jár,
és egy szebb jövőre vár!
Karácsony napján hallgat az erdő,
hó ropog lábad alatt, az a kincs,
csillag hirdeti, ma valaki eljő
azért, hogy tényleg szívedbe tekints!
Díszítsd fel a házad
tiszta szívörömmel,
Holdból ezüstszállal,
ne életközönnyel!
Várakozunk angyalt lesve,
főként, mikor jő az este,
szárnyainak suhogása:
gondolatunk égi mása.