Tóth Enikő Enci
Kedveled e meleget?
Szeresd meg!
Egy hete telepedett,
engedelmes lelkedre,
s veled lebeg
enyhet keresve...
Ha virágok között fekszel nyári réten,
érzed, hogy hiszel még elrejtett mesékben!
Vége a maszknak,
arcod a fényben,
nincs aki hallgat,
lét feszülésben,
ajkad a rózsa,
harmata drága,
arcvonaladnak,
színe mi más ma!
Repkednek a régi álmok,
gondolatban rátaláltok,
érettségi után
arannyal ír most az élet,
gyermekkorra visszaréved,
így az idő fut ám!
Születésnapod a várad,
minden évben megtalál,
ilyenkor sok ember várhat,
lelkednek lábainál,
figyelgetik, mit szeretnél,
s minek örülsz egészen,
önmagaddal ha felelnél,
az az igazi érdem!
Ha távol van a gyermek,
csak szavai felelnek,
a munkahelyen, bárhol,
egy közös kis világból,
mi csak tiétek, érzed,
hiába hull az élet,
alkonyából le festék,
ő az, aki keres még.
Ha apának érzed magad,
ha szívedhez sok szép tapad,
s gyermekeddel közös létben
jártok mindig új reményben!
Vatta-fehér
égen a felhő,
róla mesél,
titka ha eljő,
édes az íz,
ritka varázslat,
enni ha hív,
el ne hibázzad!
Bölcsességét rád terítve
visz végig az éveken,
nemcsak a tudást hevítve,
közben formál lényeden,
néha egyben a barátod,
ha látja, hogy bajban vagy,
mégis marad a tanárod,
kitartása el nem fagy!
Legyen béke minden házban,
kisgyermekek családjában,
ébredjen fel a nevetés,
ebből ne maradjon kevés!
Anyalíra részlet
Túl nagy a mellem,
felér egy fejjel,
a baba enne,
tele van tejjel,
rángatja balra,
jobbra is húzza,
szívni akarja,
majd megtanulja!
"Anyalíra" részlet
Hajnalban a baba harsan,
akarata nagy,
a falakra arannyal varr a Nap,
az ablakban angyalhad kacag,
anya vagy!