Tóth Enikő Enci
Mindennap érte dolgozol,
néha reménnyel lottózol,
melletted pörög az élet,
s nézel, hogy minden pénzzé lett!
Sepregetünk értékeket,
földre hullott álmokat,
rég megsárgult fényképeket,
emléked az áldozat!
Álarcomat hordom
minden télnek végén,
így elszáll a gondom
farsangi bál mélyén!
Derűs farsang közeleg,
örülnek a gyerekek,
mindenki beöltözik,
szívbe öröm költözik!
Meríts erőt ünnepedből,
Megváltódtól, Istenedtől,
szegénységben is vigasztal,
ma még tele minden asztal!
Boldogság az élet álma,
Újra éled, rád talál ma,
Érezd, itt van a szilveszter,
Kedvenc dolgaid ne vesd el!
Ha egész éjjel mulattál,
s leöntötték a kanapéd,
vagy épp szerelmet kutattál
és elhitted, hogy a tiéd!
A szeretet éljen,
hozzád is elérjen,
gyermekeknek kis Jézusról
mindenki meséljen!
Elfelejtünk énekelni,
őszintén szívből nevetni,
pedig fenyőd akkor ragyog,
ha alatta mind boldogok!
Ott él a kalácsban,
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
nagy hideg estékben,
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!
Hajnali ködben távoli szánon
fut csak a lelked, tétova álom
várva csodákra, téli időkre
szívből a rosszat gyorsan kilökve!
Avarba hullt a fény,
köd teszi rá kezét,
emlékek lágy zenén
hevernek szerteszét,
kopott cipő a csend,
lábadon egyre lép,
érzésed feldereng,
szívedből álmot tép!
Halk suhanással hozza a szánja,
tél a szakálla, arca derű,
sok kicsi gyermek éneke várja,
szép a varázslat, de ő egyszerű...