Tóth Enikő Enci
Húsvétra készülsz, az ünnepet várod,
tavaszra ébred az égi határ,
eldobod lassan a télikabátot,
nyílik a szíved, égi jelre vár...
Elindul a lélek fel a Golgotára,
fényes napra kelve, megváltásra várva,
Istennek énekét fülekbe zengeni,
s a kereszthalállal valamit kezdeni...
A magzatok védelmére...
Kicsi léleklángok,
megváltásra vártok,
gyümölcsoltó Boldogasszony
imákat szór rátok!
Buszra felszállok,
lecsukott szemek,
köztetek állok,
lépni nem merek!
Szabad ország szabad népe
kokárdával megy a térre,
lelke mélyén hord egy álmot,
elnyerni a szabadságot!
Porból lettél, porrá leszel,
jól gondold meg, hogy mit teszel,
túl rövid a földi élet,
Isten útja az ígéret.
Perdül a szoknya hajnali táncban,
égi dicsőség tartja a láncban,
nőnek az élet hozza az álmát,
gyermeket szülhet, szíve virágát.
Indul a nap már
hajnali réten,
készül a kincstár
ködfeszülésben,
Nap tüze lassan
int a homályból,
létben a dallam,
szól a madártól!
Eme jeles napra kelve
teljesüljön szíved kedve,
érezd magad boldogabban,
virágfüzér a hajadban!
Elmondom neked, hogy figyellek,
mások bolondnak hihetnek,
időzök szavad dallamán,
mozdulatodban halk magány...
Szerelmem minden nap élő,
fényárban árnyékot féltő,
Te vagy, ki biztatsz a jóra,
legtisztább emberi szóra!
Anya, én egy labda leszek,
réten föl-le szállok,
gyerekekkel csak jót teszek,
játékszerré válok!
Feküdj a hóba,
várj a csodára,
gyermeki szóra,
tiszta világra,
tárd ki a szárnyad,
légy te az angyal,
sok kicsi vággyal,
égi haranggal!