Tóth Enikő Enci
Lehetsz diák, tanár, szülő,
ez a tanév nehezebb,
gondolatban felderengő,
a több néha kevesebb.
Ünnepednek múlik álma
vízkereszt után,
néha bizony rád találna,
az idő fut ám!
Farsangoló gyerekek,
szemükben a szikra,
táncoljanak veletek,
ez az élet titka!
Ez a szilveszter más, merengő,
otthonodba ér, lépeget,
emlékeid közt felderengő
eddig eltöltött életed!
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Fenn az égen örök fényben
boldogok az angyalok,
lenn a Földön erős hitben
indulnak a pásztorok!
Téli csodát
hozza a szél,
távoli szán,
még ma elér,
gyermeki szív
nyitva, ha kell,
titka, ha hív,
légy ma közel!
Ez az ünnep kicsit távol
tölthető a rokonságtól,
mégis él a hálaének,
dallamai összeérnek.
Hol van az arcod?
Maszk, mi takarja,
vívod a harcod,
élet akarja
önfegyelemmel,
benne a szándék,
vár csak az ember,
léte az árnyék!
Szép a papírja, két szeme néz,
rajta a sapka létet idéz,
távoli tájról hozta a szán,
így ma örülhetsz már igazán!
Mikulás, te bölcs ember vagy,
szakállad is oly fehér,
szíved hangja el sose fagy,
tudod, hogy mi mennyit ér!
Angyalok járnak fent a hegytetőn,
tündérmesékből csipkét lehelnek,
s amikor érzed, minden összedől,
veled együtt bánatot temetnek!
Reggel felszállnak a fáradt ködök,
angyalok járnak ég és Föld között,
vasárnap novemberben!
Isten házába betér a lélek,
félve kérné a boldogabb létet,
imádság az emberben...