Tóth Bertalan
Minden gyermek külön csoda,
Kíváncsiak, mi micsoda,
Fontos nekik a figyelem,
Akkor jó, ha nincs fegyelem.
Kedves kishölgy az én múzsám,
Olyan, mint egy koszorúslány.
Szép a haja, szép a szeme,
De mindennél szebb a lelke.
Lelódítod, mi a szívedben van,
S játszadozol a hazug szavakkal,
Miközben az életed csak elvan,
És összefogsz a tudattalannal.
Szép emlékeid morzsolja az idő,
Homályba olvadnak a múlt árnyai,
De mindent megtettél, mi megtehető,
Te vagy óvó angyalaim szárnyai.
Széjjeloszló felhők nyomán
Szirmot bont a végtelen,
Holdfátyolnak ezüst porán
Megigézett sejtelem.
Itt születtem én is a fényes Hold alatt,
ugyanúgy nekem is vörösen tündököl
égen az alkonyat.
A Föld nemcsak nekem tartogat sok csodát,
s ha óvni is tudnánk, a szelíd természet
nem gyűrné homlokát.
Mondd, milyen vagyok? Úgy dereng,
hogy lelkem egy elárvult bűntudat?
Ne légy feszült! Csak engedd, hogy
én mutassak utat!
Járvány idején
Nem vagyok már kertész legény,
Lelkileg sem vagyok szegény,
Mégis tavasz zsivajában
Itt kell ülnöm benn, a házban.
Azt hittem, a felvásárlási láz
csak valami médiafelhajtás.
Elfogyott a liszt, a cukor, a tészta,
és egy kicsit sem volt összetartás.
Az idő száguld megvesztegethetetlen,
ötvenedszer látod rügyezni a fákat,
az élet útvesztőit megismerhetted,
és felépítettél magadban egy várat.
Nem suhantak még a gyerekkori nyarak,
de már akkor is élénk volt a képzetem...
Messzi tájakon bolyongtam szerte én,
bejártam szivárványt s a szürke, kék eget,
útjaim viszontagsága kész regény,
de a tegnapok hamvain nem élhetek.
Aranylott szememben az "Öreg hölgy",
életem nagy álma vált valóra.
A csúcson még felhívtam anyámat,
bár az időjárás nem jött kapóra.