Tóth Ágnes (agnessa54)
Nézek ki az ablakomon,
hallgatom, ahogy a madarak
mintha nekem dalolnának.
Vigasz a lelkemnek, de a fény
most simogat, erőt ad, hogy
bezártságom valahogy kibírjam.
Érints meg szeretet
Járd át testemet
Nézz a szemembe
S mondd! Kegyelem
Hol volt, hol nem volt... van egy szerelem,
Rohan a vonat a végtelen síneken,
Két szív ül csendesen egymással szemben,
Egymásra néznek, de szólni egyik sem mer.
Te vagy nekem az ébredés, reggel
beszűrődő fény az ablakomon.
Te vagy nekem a reggeli gőzölgő kávé,
s benne te vagy a cukor.
Átölelni akarlak a Föld végső
határáig. Vigyázni Rád, csak
eddig tart jogom.
Átkozott cudar egy lét
Mögöttem a múltam
Előttem már a semmi
Megfagyok a pillanatban
Feketébe öltözött a hó
Felhők háborúznak
A fehér már csak álom
Hova lett a békegalamb?
Milyen kincs is a gyermek
Mely felnyitja néha szemed
Milyen kincs tőle az őszinte szó
Mit még semmi nem befolyásol
Lassan folyó patak életed,
Égből jöttél, tengerbe érkezel,
Utadon angyalok kísérnek,
Mint a partok, fogják a kezed.
Jó lenne belesüppedni a múltba,
ha puha-pihe párna volna.
De a "volna" nincs. Csak rongyos
évek, mik elszaladtak.
Kis haver most búcsúzunk
sebességre kapcsolunk
az óévből az újévre
áttáncolunk most végre
Vándor, ki hazát
elhagysz, végy egy marék
földet szülőhazád
szívéből. Vidd magaddal!
Tegnap még zöldellt minden
Lépéseid is gyorsak voltak
Tegnap a holnapot is hitted
Bátrak voltak a szavak
Szelíddé vált minden nyári álom,
Ősz gyorsan futott végig a tájon,
Hulló levél alá rejtett mindent,
Csendben haltak el a szép remények