Tóth Ágnes (agnessa54)
Tegnap még zöldellt minden
Lépéseid is gyorsak voltak
Tegnap a holnapot is hitted
Bátrak voltak a szavak
Szelíddé vált minden nyári álom,
Ősz gyorsan futott végig a tájon,
Hulló levél alá rejtett mindent,
Csendben haltak el a szép remények
Fent ülsz a homok tetején
Vakítóan fehér a fény
Vágyaid szárnyán elrepülsz
Az árnyék messze elkerül
Már rég összedőlt háza
Romjainál sem ülhet
Mert minden tégladarab
Úri hatalomé lett
Még van könnyem Anyám Apám
Ami sokáig fájt végleg temettem
Jelen vaskeze őrzi a szépeket
Az életemre már így vigyáz
Szívemben égnek évtizedes gyertyák
Világ nem érintheti kezével...
Ősz tenyerében az utolsó levél
Felvett egy száraz ágat, írni akart,
De a levél és az ág halott volt rég,
Lelkük megpihent ott lent az avarban.
Temetői séta holt álmok
Könnyes keresztek visszhangok
S én most sírva kacagok
Csak addig légy velem,
míg szememmel látok,
míg a szívem dobog,
míg a kezemet nyújthatom.
Minden akarás titokban
Minden holt álom a porban
Boldogság már elfáradva
Vak a szem a pillanatra
Uram! Te hallottál rólam?
Vagy csak idepottyantam
belőled a semmibe?
Vagy véletlenül elhagytál
a nagy teremtések közt, s a
pillanat nem tartott kezedben?
Csillagfüggönyt húz maga
Után a lenyugvó nap
Zajok az éjben csendesülnek
Így várják újra a hajnalt
Búcsúzni akkor kell
Ha az élet véget ért
Amikor nincs több szó
Meghal ami élt
Elcsendesedik a lélek
Álmodnak újra a szavak
Tenger habjai mesélnek
Míg lenyugszik a fáradt nap