Tóth Ágnes (agnessa54)
Megszülettem keservesen
Az élet húzta a szekerem
Én csak ülve keseregtem
Néztem száguldó felhőket
A végtelen volt előttem, és
utánam is az marad.
Hullócsillagból egy darab,
mely nem tartozik sehova.
Félek! Tátong az ég szomorúsága.
Félek! Az estnek parányi tükre vagyok,
s fejemben az álmok szállást
sehol nem találnak.
Mikor megszülettem csak lebegtem
Szél szárnyán és felhőkkel
Voltam vagyok s leszek mindenhol
A világnak is életet adó
Hiába fogtad meg kezem,
Kiszakadtam magamból,
Lelkem romokban hevert,
Elszaladtam a valóságtól
Fekete és fehér
Sötétség és fény
Mindig együtt vannak
Kéz a kézben járnak
Szabadság száll a
tenger felett,
habok csipkét szőnek
homokparton,
a folyó ég kékjét vetíti
felém,
rózsák hullnak ölembe,
illatuk enyém.
Egy árny suhan el előttem
Ismerős mégsem ismerem
Majd leül velem szemben
Ez itt hát a hatvanöt évem
Még van tavasz de lábam
Alatt levelek zörögnek
Érzem még a régi illatokat
De fájnak már az évek
Csillagszemű pöttöm lány
Nagy boldogságot hoztál
Ringatlak két karomban
Neked meséket hoztam
Míg én élek gyermek maradsz
S lesz ki mindig meghallgat
Ha hazahoznak a könnyek
Még lesz ki majd letörölje
Május volt, emlékszel?
Nem ígért semmit az élet,
Szétszóródva magányos évek,
Szemünkben sem volt ígéret.
Sétáltam csak úgy
Kirakatok tükre
Fénylőn fénylett
Nekem üres volt
Lelkembe néztem
Ezeregy színben
Múltam felébredt
Elbújok előled világ
Éveimet is rád hagyom
Egy kicsit sok már
Minek is számolom