Török Ádám
Tépd ki onnan, ne maradjon
emléke sem.
Méreg, mi lerombol hirtelen.
Nem más, mint igazi félelem...
Magaddal viszed!
Ott ül a szíveden...
Látnak téged, vagy csak egy álarcot?
Megnéz valaki valójában?
Egyszerűen továbblapoz?
Nincs érdeklődés...
Az utolsó pohárral megiszom,
aztán távozom!
Mikor jön a holnap?
Perceket számolom...
Ma már nincs több idő,
e pillanat is tovaszáll...
Tovább kell lépni akkor, is ha fáj...
Falevél...
Csak fújja a szél.
Rügyből pattan s életre kel,
majd lehull s a föld nyeli el.
Tudja, hamar itt a vég.
Nem búsul.
Éli rövid, törékeny életét...
A gondok elől rejtőzve,
élni nincstelen a múltat feledve.
Keresni valami szépet,
lágyan nevetve.
Kergetni a bizonytalan jövőt,
gyökeret nem eresztve.
Becsapnád, de lelked nem hagy?
Hát be ne csapd!
Letaszítanád, de nem megy?
Emeld hát feljebb!
Most egyszerű az élet,
szürkék a nappalok s az éjek.
Nem történik váratlan,
sorba jönnek az események.
Ha folyton-folyvást így élnénk,
nem lennének emlékek...
Telnek az évek, távoznak halkan,
észre sem vesszük,
közben elhagynak oly sokan.
Van, ki elmegy s majd hazatér,
más búcsút sem int,
de nem marad, csak emlék.
Megrajzolom a holnapot,
sötétben csillagokat,
narancsos hajnalt, tavaszi napfényt,
tökéletes kontrasztot.
Színekkel teli nap lesz,
árnyak még a sarkokra sem vetülnek.
Őrzöm a titkot,
mit hittel bíztál lelkemre.
Őrzöm, mit elmondtál
halkan, könnyezve.
Értéket képvisel szememben az őszinte,
ki félve állt elém, s nézett a szemembe.
Levelet írok, bár tudom, nem lesz feladva...
Célja nincs, sem, ki elolvassa.
Üres szavak,
nincs rendszer a sorok között,
értelme is csak akkor van,
ha egyedül odaköltözött.
Puha paplan alá bújt a lélek...
Fázott?
Vagy csak itt talált menedéket?
Nem volt, ki betakarja,
kinek védje, óvja erős karja.
Nem volt, ki vele játszott,
mesét mondott, s esőben vele együtt ázott.
Korán jött az est...
Nem kérdezett,
csendben megérkezett.
Nem kért bebocsájtást,
csak könnyen jött, mint az álom...
Csupán egy pont vagy a térben...
Mi szereped van a nagy egészben?
Mit számít, hogy múlunk vagy maradunk?
Mivé lesz, mit hátrahagyunk?
Készülök feladni,
nem akarok úszni...
Fázom, karjaim elfáradtak...
Hol vagy, remény?