Török Ádám
Telnek az évek, távoznak halkan,
észre sem vesszük,
közben elhagynak oly sokan.
Van, ki elmegy s majd hazatér,
más búcsút sem int,
de nem marad, csak emlék.
Megrajzolom a holnapot,
sötétben csillagokat,
narancsos hajnalt, tavaszi napfényt,
tökéletes kontrasztot.
Színekkel teli nap lesz,
árnyak még a sarkokra sem vetülnek.
Őrzöm a titkot,
mit hittel bíztál lelkemre.
Őrzöm, mit elmondtál
halkan, könnyezve.
Értéket képvisel szememben az őszinte,
ki félve állt elém, s nézett a szemembe.
Levelet írok, bár tudom, nem lesz feladva...
Célja nincs, sem, ki elolvassa.
Üres szavak,
nincs rendszer a sorok között,
értelme is csak akkor van,
ha egyedül odaköltözött.
Puha paplan alá bújt a lélek...
Fázott?
Vagy csak itt talált menedéket?
Nem volt, ki betakarja,
kinek védje, óvja erős karja.
Nem volt, ki vele játszott,
mesét mondott, s esőben vele együtt ázott.
Korán jött az est...
Nem kérdezett,
csendben megérkezett.
Nem kért bebocsájtást,
csak könnyen jött, mint az álom...
Csupán egy pont vagy a térben...
Mi szereped van a nagy egészben?
Mit számít, hogy múlunk vagy maradunk?
Mivé lesz, mit hátrahagyunk?
Készülök feladni,
nem akarok úszni...
Fázom, karjaim elfáradtak...
Hol vagy, remény?
Csendes a világ,
melyet te sajátodnak tartasz.
Megdolgoztál érte,
vagy ajándékba kaptad?
A tökéletességet keresed benne!
Látszólag erős, legbelül törékeny, gyenge...
Régi, kopott könyv meséli el hosszú életét,
foltos oldalain már nem csillog a fény.
Itt-ott szakadt, megtépázott,
sárguló lapjain mélyek a ráncok.
Halk mozdulat...
nem kellenek mondatok,
sem szavak.
Néha vigasztal, máskor altat,
van, mikor köszönetet mond vagy felzaklat.
Te mindig változó,
reményt keltő, félelmet ébresztő holnap.
Érkezésed biztos!
Van, mikor várlak,
mert nem tudom, hol vagy.
Még ha távol is sodort az élet,
mindig mellettem vagy.
Érzem, hogy fogod kezem,
elaltatsz, reggelig fejem felett virrasztasz.
Könnyek között íródtak
ezek a sorok.
Rád gondolok, csak sírok,
zokogok...
Vannak dolgok az életben,
úgy tűnik, karnyújtás csupán.
El akarjuk érni,
de hiába futunk az elszalasztott idő után.