Török Ádám

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ne maradjon!

Tépd ki onnan, ne maradjon
emléke sem.
Méreg, mi lerombol hirtelen.
Nem más, mint igazi félelem...
Magaddal viszed!
Ott ül a szíveden...

Tovább...

Mit látnak mások?

Látnak téged, vagy csak egy álarcot?
Megnéz valaki valójában?
Egyszerűen továbblapoz?
Nincs érdeklődés...

Tovább...

Holnap ki leszek?

Az utolsó pohárral megiszom,
aztán távozom!
Mikor jön a holnap?
Perceket számolom...
Ma már nincs több idő,
e pillanat is tovaszáll...
Tovább kell lépni akkor, is ha fáj...

Tovább...

Falevél

Falevél...
Csak fújja a szél.
Rügyből pattan s életre kel,
majd lehull s a föld nyeli el.
Tudja, hamar itt a vég.
Nem búsul.
Éli rövid, törékeny életét...

Tovább...

Otthont vesztve

A gondok elől rejtőzve,
élni nincstelen a múltat feledve.
Keresni valami szépet,
lágyan nevetve.
Kergetni a bizonytalan jövőt,
gyökeret nem eresztve.

Tovább...

Mielőtt megteszed

Becsapnád, de lelked nem hagy?
Hát be ne csapd!
Letaszítanád, de nem megy?
Emeld hát feljebb!

Tovább...

Stagnál

Most egyszerű az élet,
szürkék a nappalok s az éjek.
Nem történik váratlan,
sorba jönnek az események.
Ha folyton-folyvást így élnénk,
nem lennének emlékek...

Tovább...

Csendes tekintet

Telnek az évek, távoznak halkan,
észre sem vesszük,
közben elhagynak oly sokan.
Van, ki elmegy s majd hazatér,
más búcsút sem int,
de nem marad, csak emlék.

Tovább...

Megrajzolom a holnapot

Megrajzolom a holnapot,
sötétben csillagokat,
narancsos hajnalt, tavaszi napfényt,
tökéletes kontrasztot.
Színekkel teli nap lesz,
árnyak még a sarkokra sem vetülnek.

Tovább...

Őrzöm a titkod

Őrzöm a titkot,
mit hittel bíztál lelkemre.
Őrzöm, mit elmondtál
halkan, könnyezve.
Értéket képvisel szememben az őszinte,
ki félve állt elém, s nézett a szemembe.

Tovább...

Üres levél

Levelet írok, bár tudom, nem lesz feladva...
Célja nincs, sem, ki elolvassa.
Üres szavak,
nincs rendszer a sorok között,
értelme is csak akkor van,
ha egyedül odaköltözött.

Tovább...

Te látod az igaz arcot?

Puha paplan alá bújt a lélek...
Fázott?
Vagy csak itt talált menedéket?
Nem volt, ki betakarja,
kinek védje, óvja erős karja.
Nem volt, ki vele játszott,
mesét mondott, s esőben vele együtt ázott.

Tovább...

Korán jött az est

Korán jött az est...
Nem kérdezett,
csendben megérkezett.
Nem kért bebocsájtást,
csak könnyen jött, mint az álom...

Tovább...

Egy pont a térben

Csupán egy pont vagy a térben...
Mi szereped van a nagy egészben?
Mit számít, hogy múlunk vagy maradunk?
Mivé lesz, mit hátrahagyunk?

Tovább...

Nem akarok úszni

Készülök feladni,
nem akarok úszni...
Fázom, karjaim elfáradtak...
Hol vagy, remény?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom