Törő József
Pici lányom karomban alszik
Anya elment dolgozni, tudta, hogy jövök,
Rám bízott, bár érezte: a ma elgyötört,
De szerelmünk gyümölcse, élet értelme
Akkor nyugodt, ha várja erős védelme!
"Kenyerem javát már megettem",
Egyre többet gondolok Jákob létrájára,
Vajon ezt az utat majdan megtehetem,
Vagy nem jutok fel reája?
Amint csurgó víz cseppje csendesen cseppen,
Szitakötő szárnyon álmom reppen,
Zöldülő száron szellő, ha zizzen,
Ébredő érzésem újra felrezzen!
Szép kort megértem,
Csak azt nem értem,
Hogy mennyit értem
Ez alatt, mit leéltem?
Felnőtt mese
Van egy bogár, neve Szú,
Nem átlagos, nagy orrával,
Orbitális furdancsával
Mindenhova belefúr!
Az emberi lét, mely nem más, mint időszak
Születés és halál között,
Nem kell ide alázat, csoda, vérszag,
Csak egy igaz szív, mely még nem törött,
S egy élhető, emberi világ, mely között...
normális?
Hajtja, hajtja, hajtogatja,
Összegyűri, majd kibontja,
Kisimítja, kivasalja,
A hajtogatást folytatja...
Ezer gyertya fénye világítaná be szobánkat,
Ezer gyertya fénye melegítené ágyunkat,
Ezer gyertya lobja játszana vágyunkkal,
Ezer meg ezer gyertya őrizné álmunkat!
Mily` ember az, ki egy ártatlan mosolyt nem viszonoz,
Nem érez semmit, nincs lelke, mely kínoz?
Picike, tündéri, apró lurkók,
Cipőben ők, vagy mezítláb futók,
Higgyétek el, bárhonnan származók,
Pedig gyermekek, szeretnivalók!
Elmentünk a vásárba ketten,
Gyönyörű tömött libát vettem,
Tepsibe, kemencébe tettem,
Szép pirosra sült, hát kivettem...
Kedves! Így képzeltelek valaha el,
Égen-földön senki nem szakíthat el,
Ez már nemcsak szerelem, ragaszkodás,
Melyben uralkodik az összetartozás!
Anya! Itt állok előtted egy csokor orgonával,
S szívemmel, mely telve fájdalommal,
Szívemmel, melyet Te szültél fájdalommal,
S az orgonával, mit rám bíztál - tovább hajtassam!
Az erdő legszebb részén állt egy vad diófa,
Sokat ért nem nemesített szála,
Jő a vadorzó semmit sem kímélő favágója,
Új ember, fűrész, nem fejsze a társa!
Tudod, mennyire hiányzol, oly sokszor,
Mikor a világ átgázol rajtam, kínlódom,
De ha nagyon jól érezném magam,
Akkor is ott vagy, őrized gondolataimat!