Törő József
Csing-csing-csing-csing,
Csingi-ling,
Úgy szeretek mindenkit!
Csengő szól, szán száll,
Szeretet száll
Százszám!
Unokánknak
Nemezt vártunk, igazi csizmát,
Vagy valami mást, mi mást,
Pirosat, nagyot, mi sok mindent tartogat,
Papa, Mama - mi mindent válogat!
Van az idő, s van egy kor,
Melyet, ha átlépsz olykor,
Mélabús leszel, s búskomor,
Nem leszel cica, ki dorombol...
Hányszor vártam, álmodtam,
Itt leszel velem újra csak rövid pillanatra,
Ám mindez csak képzelgés, csalfa álom
NYitánya lett, most is bánom,
Zengő harsona, dobpergés nem kellene,
Oly` kellemes lenne, ha itt volnál szívem mellett...
Pici kis Törpém, mondd, mi történt,
Rossz voltál, szófogadatlan, vagy elestél?
Oly` bánatos a kis orcácskád,
Folyik könnyed, már nekem is fáj.
(vagy métely)?
Nem tudom, mit tegyek,
Féljek vagy meneküljek,
Megfutamodni nem akarok,
Mi viszket, érzem, megvakarom.
Hajléktalan, "ócska" ember,
Ki bátran megfagyni sem mer,
Eltűri, mit sorstól kapott,
Elvisel ő mínuszt, fagyot,
S vissza soha semmit adott!
Pici Törpémnek
Kukucs!
- Mondta az ifjú erdőjáró!
Hol itt bukkant elő az erdő szélén,
Vagy éppen leselkedett bent a mélyén,
Vígan szaladgált az őszi avarban,
S ha őz jön - vajon lenne zavarban?
Arra gondoltam, megkereslek,
Annyira hiányzol, úgy szeretlek!
Aranycipellőm lábamra vettem,
Az egész világot érted tűvé tettem.
Hatvan évünket elhagytuk,
Életünk menete elgurult,
Ahol most élünk, nagyon unjuk,
Költöznénk, amint tudunk!
Alkonyodik a hegyek között,
Alacsonyan terül el a pára a föld fölött,
Akácfák, tölgyek s a többiek,
Alvásra készülnek az éj közeledtével.
Kifogytam munkából, erőből, pénzből,
Úgy döntöttem, megélek mások eszéből,
Mily` sokan vannak, kik fillér nélkül kezdték,
S most hol tartanak, sokan elfeledték!
Mindig vártam a nyarat - lassan elmaradt,
Az ősz, majd a tél - csak fájdalmasan arat!
Ilyen a természet igazi szabálya:
Fehér, zsendülő zöld, színes, majd rozsdás ruhája!