Torday Teodóra Éva
Világvégi konyhájában
térdig vízben állva
aranyhalakkal beszélget
Cook kapitány lánya.
Üres az állomás,
éberen várja a hajnalt.
Kifutott régen,
elvitte álmomat a
Szerelemvonat...
Én nem tudom, mi van velem,
nem ülnek árnyak a szívemen,
fényben ragyog itt minden...
csillog a Föld, az Ég,
fénylik a lelkem!
...kis homokórámban
kék színű homok
csak pereg, pereg...
három perc, míg
lehullanak a szemek,
s a tavaszi fényben
három percenként
gondolok Rád...
Ha én lennék a Nap,
új fényeket adnék a Tónak,
új értelmet
a magyar szónak!
Lennék cirmos cicád, lennék az egered...
lennék sasmadarad, lennék a verebed!
Szerelmeim,
ti májusi szép napok!
Szerelemben úszik minden,
a Föld, az ég s a csillagok.
Mit ér a szó,
mit ér a jó,
mit ér a Világ nélküled?
Mit ér szép hajóm, ha búsan szel
magányos vizeket?
Hazajöhettek!
Ez itt már tiszta Amerika!
Mindent átvettünk, sőt,
többet is, mint kellett:
ma tornádó seperte ki a kertet!
Időutazás Sz. A.-val
Mindent, mi rút, gonosz volt,
feledtem én egy szép napon,
mikor ragyogni égi ajándékként
egemre tűzted magadat,
én fenséges Napom!