Tordai Mihályné
Napjainkban megváltozott minden.
Fénytelenebb az ég, fakóbb a föld,
színét veszítette a szivárvány.
Fejet hajtva, térdre borulva
Köszöntelek, Magyarok Nagyasszonya...
Édes Istenem, te adtál nékünk édesapákat,
hogy gyermekeikről méltón gondoskodjanak,
életünk napjain tiszta szeretetet adjanak.
Édesapám kora reggeltől késő estig,
a határban a földeken traktorral
izzadva szántott, vetett, aratott,
hogy nekünk mindent megadhasson!
Ha kérdezlek, kérlek szépen, válaszolj,
De gondold át, mit mondsz, nagyon jól.
Ne légy túlságosan nagyra magaddal,
És ne hivalkodjál soha a szavaiddal.
Sebezhető, törékeny, gyenge gyermekek,
Félelmet, veszélyt ők még nem éreznek,
Bátrak, elszántak, mindig tettre készek.
Vidámságuk örömteli, derűlátó, gondtalan,
Folyvást kacagnak meg nem unva boldogan.
Úgy érzem
Olyan vagyok, mint felhő, kit sodor a szél,
Bús világunk hárfája szomorúságról zenél,
Lesz-e gondtalan élet, melyről a jövő mesél?
Éld az életedet, örülj, kacagj, nevess,
Ki megvet téged, arra ügyet se vess,
Mert aki mások felett mindig ítélkezik,
Gyakran téved, és így örökké vétkezik.
Mikor megszülettél, az anyai örömöktől
veled együtt újra megszülettem én is,
üde arcocskádtól felragyogott a Nap is.
Te vagy nekem e világon a legdrágább lélek,
érzem jól, amióta messze sodort tőled az élet,
nagyon szomorú vagy, fáj drága szíved értem.
Megszülettem, mert akartál engemet,
Szíved közelében érezted a szívem,
Bennem láttad önmagad s az életet.
Jöjj, sétáljunk együtt a ragyogó napsütésben,
Kérlek, ne törődj véle, mi lesz véled a jövőben.
Békesség legyen veletek!
Húsvét szép ünnepén örömöt hirdetve
Szólaljon meg szívedből a hála éneke!
A világmindenség kegyes Istenének,
Akit nem rejt a sír: ma újjászületett.
Mondd
Vajon mit hozhat még számomra a jövő?
Felhőtlen lesz vagy mindig nagyon gyötrő?
Kedves jövőm, szépen kérlek, áruld el nékem,
Szemléltesd vélem, milyen lesz további létem?
Lelkem hideg, megdermedt a terhektől,
Oly sok ütést kaptam eddig az élettől.
Gyakran tréfálkozik vélem embertelenül,
Melyeknek nyoma mélyen a szívemben ül.