Tordai Mihályné
Kedvesem, olyan rövid az élet,
gyorsan elsuhannak az évek.
Vajon melyik mit hozhat még,
milyen lesz, amikor véget ér?
Ne gondolj mindig csak a rosszra,
van körülötted, mi szép és tiszta!
Ne érezd magadat soha egyedül,
a természet szépsége eléd terül.
Ha én szárnyakat növeszthetnék,
Felrepülnék csillagokkal tele égbe,
Leszállnék a mennyország kertjébe,
Megkeresném én az angyalokat,
Mutassák meg nékem azt az utat,
Mely édesapám ölelő karjaiba juttat.
Ne akard megváltani az egész világot,
kicsiny gondolatokból lesznek gyémántok,
aprócska tettekkel szépítsd a valóságot.
Tavasszal pünkösdirózsa kerül az ablakokba,
nehogy villám csapjon a nádfedeles házakba.
A legügyesebb legény lesz pünkösd királya,
így a többi ifjú hallgat majd minden szavára,
- e tisztség egy hétig, akár egy évig is járja.
Áldott Szentléleknek tisztító tüze,
káprázatos fényű szeretetnek árja,
az igazságnak és lelkünknek ereje,
áldott lelkeddel töltsd be szívünket!
Vigyázz a gyermekekre, óvd őket nagyon,
még nem tudják, mi a félelem, fájdalom.
Semmitől se rettegnek, bátrak, merészek,
minden adott pillanatban tettre készek.
Háborgó lelkemben csendül a dal,
Álmaim kéklő egén lassan elhal.
Ez a vég, talán már nincs tovább?
Szívem húrján reszket a fájdalom,
Bánat súlyától könny hull arcomon.
Szegény kisember vagyok,
már szegénynek is születtem,
gazdagság, siker, egészség
oly messze elkerült engemet,
míg mások bővelkedtek benne.
Ím, eljött, itt van már,
ó, szelíden ébressz már,
gyöngédséggel ölelj át,
mint színekkel tele mezőt,
mit simogat enyhe szellő.
Eljött az idő, most menni kell,
búcsúzunk, indulnunk kell tovább.
Hátrahagyunk, kedves iskolánk,
még nagyon hosszú út vár reánk.
Drága lelked már szabadon száll,
pihenni tért oda, hol nincs határ,
a jó Isten országában vár terád!
Édesanyám
Anyák napja előtt lett árva a szívem,
búcsúszó nélkül hagytál itt engem.
Már hiába csókoltam hideg homlokod,
mit úgy vártam - nem ölelt át karod.
Drága magyar ez a haza,
völgyön, hegyen soha tova!
Néhány év még nem a világ,
volt, biz` benne sok szóvirág!
Szép szabadság, ó, nem virul,
fénylő naptól már nem pirul!