Tordai Mihályné
Koldusbotra jutott emberek,
kiket szerencsétlen sorsuk és
e rút élet maga alá temetett.
Kis pajtások, jó barátok,
életemre ti vigyázzatok.
Nem elég testnek a lélek,
szeretni kell akkor is,
ha a szív tüze nem éget.
Barátaimnak köszönetem jeléül!
Szívemnek kedves Barátai!
Valami nagyon különlegeset
szeretnék adni én néktek...
Nézlek, egyre csak nézlek...
fejünk fölött elsuhantak az évek.
Beteríti lelkemet a boldogság,
elárasztja szívemet a gyönyör,
mint friss harmat a rét bársonyát.
Megpihenve hosszú napok múltán,
tavaszra vágyom hideg tél után.
Mikor a gyönyörű, szép természet
mosolyogva, felfrissülve néz reám.
Előbújt a Nap ma reggelre,
aranysugarával néz a földre.
Kérlek, jöjj, fogd meg szorosan a kezem,
ne zavarjon meg most téged semmi sem!
Meghitt szentélynél térdre borulok,
fájó lelkemet könnyeimmel áztatom.
Jóságos Isten, hozzád fohászkodom,
könnyeimet a nehéz sorsú, elesett,
szegény, beteg emberekért hullatom.
Elszaladt egy esztendő,
elmúlt, vissza soha nem jő,
átszellemült, elnémult honában
aludni kél sötét alkonyatába.
Szívemet csendes áhítattal töltöm,
édes Istenem alázattal köszönöm,
hogy szent kegyelmedbe fogadtál,
megélhettem az újév hajnalát.
Fényességes karácsony árja,
látványodnak nincsen párja,
érzelmeinknek megújulása.
Karácsony üde hajnalán
megszólalnak a harangok,
megérintik a sok szívet
a földre szállt angyalok.
Beköltözik a szeretet,
megértés, jóság és béke
minden emberi lélekbe.
Drága szentséges ünnep,
áldott szép karácsony.
Szálingó kis hópelyhek
keringőznek a házakon.