Tömör Gábor
Egy kígyó szemez, bűnbe essél,
elcsábítsa léte lépteid nyomát...
Hányszor várta utad, vele menjél,
vagy vágytad... mint éhező barát.
Isten, kérlek, nyisd ki szíved.
Áldást kérve nyújtsd le kezed.
Bűnben érve vigaszt adjál.
Ez a jó út... ami várt rám...
Érkezését
várjuk minden...
nagyon régen volt már ilyen,
szikrázó fény
áradt fentről...
Hé, te... te igen békés Világ...
- nem érzem igaz irányod...
Eltűnőben a stabilitás,
s magad egyre mélyebbre ásod,
hol kerítésen feszengve,
mint hontalan idegenként,
másutt nincs felelős ember
akármilyen rossz helyzetért?
Lassan eljő
ősz utáni tél
szellőtáncot
járó hópihén,
s bár reggelente
ködös út vár...
S valóban eljő e pillanat, már
nem segíthet senki és semmi...
rájössz, jövőd most indul igazán,
nincs, ki támaszként tud szeretni.
Könnyes szemű az ég, s lent szürke
némaságba vesző környezet,
érezni csokrok illatából,
szirmai bánatért teremtek.
Sárgult levél őszavaron
fonnyadt arccal megpihen,
platánfáról hullt magasból,
nincs lombdolga
...semmilyen.
Régebb rang volt, s nagy tisztelet
ki nemzetünkért játszott...
Mára mit ér a győzelem?
...külföldi bajnokságot.
Vasárnapi koncsertó
Vasárnap:
végre pihenés...
mint egy várva várt álom...
néha más, mint a teremtés...
...oly, akár zenetábor.
Nap ereje felhőt törte,
Fénysugár Földre jönne,
Akárhányszor megpróbálta,
...egy felleg útját állja.
Napocskától kedved jobb,
s érezd, amint éltet...
vigyázzál, mert szemet ront
varázslatos fénye.
Köszöntése küszöbén
nem jött szó a számra,
szavak nélkül álltam én,
s karjaim kitárva.
Péntekét koptatja a hét,
fáradtságtól lassan megpihen,
öt napon át hajnallal kélt,
munkába korán odaérjen.
Nagymutató gyorsan járja
egymás után röpke percet...
Ősz kopogtat nyarat váltva,
pár pillanat... s már hó eshet.