Tömör Gábor
Sárgult levél őszavaron
fonnyadt arccal megpihen,
platánfáról hullt magasból,
nincs lombdolga
...semmilyen.
Régebb rang volt, s nagy tisztelet
ki nemzetünkért játszott...
Mára mit ér a győzelem?
...külföldi bajnokságot.
Vasárnapi koncsertó
Vasárnap:
végre pihenés...
mint egy várva várt álom...
néha más, mint a teremtés...
...oly, akár zenetábor.
Nap ereje felhőt törte,
Fénysugár Földre jönne,
Akárhányszor megpróbálta,
...egy felleg útját állja.
Napocskától kedved jobb,
s érezd, amint éltet...
vigyázzál, mert szemet ront
varázslatos fénye.
Köszöntése küszöbén
nem jött szó a számra,
szavak nélkül álltam én,
s karjaim kitárva.
Péntekét koptatja a hét,
fáradtságtól lassan megpihen,
öt napon át hajnallal kélt,
munkába korán odaérjen.
Nagymutató gyorsan járja
egymás után röpke percet...
Ősz kopogtat nyarat váltva,
pár pillanat... s már hó eshet.
...békésen fordul égívén a Nap...
Föld mögé bújva mit akarhat?
Csak nézd, nézd a látóhorizontot,
hol tűzfény-korongja ragyogott!
A hajnal éledt, s szólt a szélnek,
közösen fussanak egy karikát,
zászlótestek mind lobogva lengték,
hajókon felhúzhatják...
a vitorlát.
Vézna patakocska
csordogálva él,
halkan sodorja
fodrait a szél,
partocskája szélét
kövek vezetik,
fröccsenő cseppjét
beivón eltüntetik.
Nagyon sokat gondolkodom...
- Hova tűnik a szeretet?
Fiamból csak árad folyton,
belőlünk... szinte elveszett.
Úgy szeretnék oly szépet írni,
könnyben ússzanak a szemek,
lélektüzek gyúljanak szívben,
nem az üstönködős érzések.
Szárazon peregnek az évek,
szemenként számolja a jelent,
alulra gyűjti, mint a múltat,
melyet fenti jövőből fakaszt.