Tömör Gábor
Decemberben van sok dolga,
ajándékot csak ő hordja,
éjjel-nappal ezt csinálja,
jókedvűen ül a szánra.
Egyszer bizony megtörtént velem,
elhagytam e földi életem,
utazása rövid és merész,
visszatérni fájó szenvedés...
Hol rontottuk el az életet,
erre bizony nincs jó felelet,
mókuskerék fut, szalad velünk,
miért adna más esélyt nekünk.
Kedves Világ! - mondd el nékem,
merre induljak békében,
ne féljek a mai naptól,
ne rettegjek holnapoktól.
Verebekkel beszéltem minap,
Érdekelt, kismadár hogy vigad,
Rájuk szakadt szintén Föld és ég,
Miattunk vált éltük nehézzé.
Nyugalmat érez,
ki az alkonyba réved,
vörösen izzó Nap a horizonton áll...
Bár magára húzza szürkülő sötétet,
önmagát szórja ezüstös Hold foncsorán.
...ha gazdag lennék
Ha ránk kacsint a gazdagság,
az nagy öröm vagy csak bánat?
- lehet furcsa találgatás,
titkon vágyak netovábbja.
Kalandos egy érzés verset írni,
harmónia árad a testben szét,
ha megfelelő szó rímbe illik...
a teremtés élménye szívbe ér.
Gépek törik a múltat a jövőnek,
millió évek hullnak, mint a szilánk,
újjáélednek a megkövült holtak is,
szervülőn néznek új arculatukból ránk.
Szuggerálom az írólapot...
repülő készül ujjaim között,
mint édesapa, hajtogatom:
- Fiammal a játék mindig öröm.
Estét ringnak
csillagok az égen,
apró fénnyel
ragyognak le nékem,
fagyot érzi
már a város, utca,
kéményfüstöt
jól magára húzza.
"Haza mindenek előtt!"
- mit jelent ez a mondat?
Lehetek-e úgy jelölt?
- nincs lelkemben e szólam.
Ezt hirdetik - zajjal, bőszen,
van itt ember - dróton szökellt,
spórolósan megél fia...
For sale used, Hungária!
Mi a terv velünk idelent a Földön,
csak tapasztalás Istenhez könyörgőn?
Akárhova nézek, gonoszságot látok,
démosz köténye mögé bújó hazugságot.