Tömör Gábor
Minden áron
Édes álmom,
gyöngyvirágom,
locsolni jöttem
kerékpáron.
Az utcán jöttem-mentem,
lányos házhoz bezörögtem,
ajtót nyitnak, permetezek,
kell a nedű mindenkinek.
A sors, mi összeköt
Évekkel emlékeink
megfakulnak, de néha
előjő egy gondolat,
történet csupán, mit
szemem lát, egy gyermek
születő fogát.
Feketenévnap, december 29.
"Március 7." a dátumod,
Téged ünnepeltünk e napon,
December 29-e is rólad szólt,
ekkor mentél el 23:30-kor.
...édes álom, élmény, mámor...
Édes gyermek,
álmos szemed!
Lehajthatod
pici fejed.
Nincs légy, bajban légy
Melegszik az idő végre,
bogarak jönnek éledezve,
zümmögve, botorkálva,
helyüket nehezen találva.
Elkerülhetetlen
Elmúlás kaszája
lebeg felettünk,
várja pillanatát,
sorra kerüljünk.
Harang
Harangok szólnak mindenhol,
időt hirdetnek, jelezve a távolból.
Megkondulnak magasan, mélyen,
tudatják, a mából mennyi telt el éppen.
Papírosom üresen hever előttem,
nőnapi verselésen töprengtem,
gondolataim cikáztak szépségeteken,
kívánóan ábrándoztam, szerelmesen.
Lenyugvó nap hívogatja a sötétet,
mindent átszínező feketeséget,
előcsalogatva a Holdat,
ki fél arcára még alhat.
Köszönöm Neked
Köszönöm, hogy vagy,
Köszönöm, hogy lettél,
Köszönöm, hogy megszülettél.
Virágként is velünk lennél,
Ahogy neved zengi, Erika.
Szerelem, heversz-e még bennem,
Mert hirtelen elteltek
Kedvesemmel ezen tizen-évek.
De ugye, nemcsak a szükség,
Mi minket együtt éltet?