Toldi Ibolya

Toldi Ibolya

Született: 1976. március 16.

Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hiányzol

Egy kopott, öreg kabát lóg a fogason.
Hosszú, borús-mély álomba szenderülve,
Emlékek vad kavalkádjába merülve
Jár időtől megfakult, messzi tájakon...

Tovább...

Örök pillanat

A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.
A legbelső szobájába beköltözködött,
Otthonára talált bent, a várfalak mögött.

Tovább...

Édes hazám, Magyarország

Hálás vagyok, hogy éppen itt születhettem,
Ölelő karodban Emberré lehettem,
E népnek tudását örökül kaphattam,
A szeretet hitéből táplálkozhattam.

Tovább...

Káprázat

Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek
Pezsegve, vibrálva, s ámuló, részeg,
Szédülő, csodáló rabjukká tesznek

Tovább...

Csendes eső

Csendes eső áztatja arcom,
Komor falak közt lépkedek,
Néma sóhajok ülnek vállamon,
Az idő most csak lassan pereg.

Tovább...

Őszi levelek

Szeretlek, ősz, most is,
Ahogy fölém hajolsz
A tikkasztó nyár után,
S mint tapasztalt szerető,
A végtelenhez emelsz
Aranyló pillantásod
Parázsló fátyolán.

Tovább...

Szent Lőrinc éjjelén

Szent Lőrinc éjjelén
Nagy álmok gyúlnak
Szent Lőrinc éjjelén
Csillagok hullnak

Tovább...

Égi szenvedély

Legyen ez a mi kis titkunk...

Tovább...

Alkímia

Ha nem nézek az égre,
Olyan szürke minden.
Az anyag börtönében
Nehéz fényben hinnem.

Tovább...

Lélek és élet

Ha nem ismersz sötétet,
Látod-e a fényt?
Ha nem tör meg az élet,
Ismersz-e reményt?

Tovább...

Csillagok fényében

Éjjel, ha felnézünk a bársony égre,
Nevetve hajolnak ránk a csillagok,
Fénykarjaikkal szelíden becéznek,
S közelben szállnak az őrzőangyalok.

Tovább...

Falakon túli szeretet

Falakkal óvod törékeny lelked,
Még mindig nem tudod, mi rejlik benned:
A félelmen túl, a csend szigetén
Vár rád egy szentély, s ott vagyok Én,
Belőlem születsz s általam élsz,
Vagyok a Kezdet s vagyok a Vég...

Tovább...

Soha nincs késő

Éjjel van, az óra hangosan ketyeg,
Álmosan ténfereg minden gondolat...

Tovább...

Álmomban ébredtem

Álmomban arra ébredtem,
A világ eltűnt teljesen.
Csendesen zuhantam
A semmiben,
Csak annyit éreztem,
Hogy létezem.

Tovább...

Egyetlen érzés

Ha a magány némán körülölel,
Úgy érzed, véged van, s nincs, ki emel,
Csak feküdnél sírva, mozdulatlan,
Figyelj a hangra, mely szólít halkan.
Valahány gördülő könnycsepp között,
Mindegyik szomorú sóhaj mögött:
Hív a csend.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom