Toldi Gábor
Nem akartam mást, csak veled lenni,
Szíveddel s lelkeddel csupa jót tenni.
Látni minden nap ragyogó mosolyod,
Átélni, hogy kezed kezembe adod.
A remény az, melyet sokszor nem találunk,
Minden nap bízunk, s csak rá várunk.
Mert tudjuk, hogy ott van valahol,
Reményekkel ébredünk, mikor kel fel a Nap.
...semmibe veszik azt, amit a másik kért.
Folyton csak hazudnak ott, ahol tudnak,
ezzel képzelik magukat úrnak.
Karácsony első napja van,
Az utcák csendesek.
A gyermekek ajándékot keresnek,
Van, ahol a fa alá csomagokat tesznek,
Melyek nemsokára kibontva lesznek.
Ha akarsz menni, nem tartalak vissza,
Nekem a szívem, lelkem tiszta.
Olyan gyorsan telik az idő,
Képességem egyre csak nő.
Nem tudtam, mi rejlik bennem,
Míg nem változtattam meg az életem,
A napjaim semlegesek voltak.
Nem minden ember ér annyit,
Van, aki ürességet hagy itt,
Elmegy, mert nem jó neki ott, ahol van.
Azt sem tudja, merre rohan,
Csak fut, mint a világtalan.
Álmodj egy új világot,
Olyat, melyet senki sem látott.
Amely téged más irányba váltott,
Ahogy becsukod a szemed,
Nem érzed a kezed.
Csak az a szív tud sírni,
Ki szeretetben mert hinni.
Megbántották, nem tud mit tenni,
Most nem tud önmaga lenni.
Fájdalmat érzel, mert gyenge vagy,
Gyengeséged később erőt ad,
Nem lehetsz mindig erős s bátor,
De soha ne félj a világtól.
Ha egy éjszaka lenne az élet,
Azon lennék, hogy boldogan érjen véget,
Nem gondolnék semmire, csak hogy, látlak téged,
Rád néznék, hiszen te vagy az élet,
Folyton érintenélek téged.
Kinyújtod a kezed, melynek nincsen párja,
Valaki a világban ezt a kezet várja.
Mely most magányos s gyenge,
Egy erős kéz neki most jót tenne,
E kézből hiányzik az erő.
Mikor rád nézek, szívem ragyog,
mosolyodtól boldog vagyok.
S cserében én is rád mosolygok.
Közelebb lépek hozzád,
kezemmel végigsimítom csodás orcád.
Mikor elmegyünk egymás mellett,
Olyan furcsa érzés fog el,
Csak nézzük a másikat.
Oly régóta érzünk vágyakat,
De nem építhetünk álmokat.