Toldi Gábor
Mindig csak gondolkozol,
De magaddal nem foglalkozol.
Körülvesz a sok gond,
Te csak arra figyelsz, ki mit mond.
Élni akarok, tőled nem függeni,
nekem mások életem tervei.
A napot is másképpen látom,
saját utamat magam járom.
A szem nem láthat mindent,
Csak azt, ami mellett elment.
Olykor azt sem látja,
Mert valami eltakarja,
A szív ezt nem hagyja,
Mert nem lát, de érez,
Az eleme tőle kérdez.
Csicseregnek a madarak,
itt állok a fa alatt,
a Nap sugara beszűrődik,
hallom, ahogy a patak csörgedezik.
Csak ennyim van, ezt tudom adni,
Általa tudok életben maradni.
Értéke nagyobb a pénznél,
Nélküle semmit nem éreznék,
S még csak nem is léteznék.
Bárhol vagyok, mindig hallak,
Akkor is, ha csukva az ablak.
Hallom, ahogy mindig beszélsz hozzám,
A te hangod az én kottám.
Csak szállj, pillangó,
Ne ragadjon el útonálló!
Szárnyaid a boldogság jele,
De csak te tudsz repülni vele.
Ködbe boruló tájon
Nincsenek már levelek az ágon,
Sétálok szépen, lassan, de a napnak fényét nem látom.
Kigyúltak karácsonynak fényei,
Égnek fénylő csillaga jelzi.
Koszorút beborítják a gyertyafények,
Szívemben zeng a karácsonyi ének.
Szeretet ünnepe köszöntött reánk,
Légy üdvözölve, drága, jó anyánk.
Veled együtt szebb a világ,
Szíved bennünket örömmel lát,
Gyermekként nem tudtuk tetteinknek súlyát.
Olyan erősen érzem szerelmedet,
ezt teszi a karácsonyi szeretet,
ajándékba adom szívemet.
Sose feledj engemet,
fenyő előtt ölellek téged,
angyalok serege zengi a szépet,
táncra perdülve lelkedben,
Veled vannak szeretetben.
Még szinte alig ismerlek,
De sokat adsz lelkemnek.
Érzem, hogy fél a lelked,
Ezért nehezen bízik a szíved,
Tart a csalódástól, amely megtörte már.