Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

Született: 1900. május 22.

Népszerűség: 165 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Múzsák alulnézetben

Csont, bőr, fonnyadó hús a sarokba dobva,
porlepte, aszott zsírcsomók a mellek,
combok görbülnek a deformálódott csontokhoz,
nyitott száj némi zöld penésszel.

Tovább...

Egy hajlott hátú öregasszonyhoz

hajlott hátadon hordod az évtizedeket,
nem számolod már az éveket, és a történelmet
is felejtenéd - és beléd égett a múlt,
ifjúi akarat

Tovább...

Táncos lábak csoszognak tompán

Ma már füst sincs, tiltott dolog,
Kálmán keze sem szalad a zongorán,
a táncos lábak már csak csoszognak tompán,
talán a dobgépet is kidobták

Tovább...

Zárt ajtók

Árnyak között vakon bolyongunk,
fényre vágyunk,
mégis éjszakát rajzolunk magunk fölé,
néha leltározunk, hogy mit hurcolunk,
meggörnyedt hátunkra mit pakoltunk,
valaha mit akartunk, mire vágytunk,
de csak hallgatunk, keserű a számvetés,
születés, aztán nem is sokára - temetés.

Tovább...

Möbius-szalagon sétálva

csak egy futurisztikus kép,
talpamban törött ablaküveggel
bandukolok évmilliók óta
valahol az x-a-köb-akárhányadik
bolygón, és keresem a végtelennel
párhuzamos világom, meg talán...

Tovább...

Parabola

Talán már felejtenéd
az erogén zónák felizzó hullámzását,
talán már félretennéd
a meztelen test szorítását,
talán már
...már talán...

Tovább...

Negyedik fal

negyedik fal, hisszük, hogy takarásban vagyunk,
hisszük, hogy csak valami rosszat álmodunk,
és majd ha ébredünk, nyújtózunk a világra,
minden megváltozik, rálelünk egy virágra,
színe, illata varázsol, kezedben éled,
aztán rájövünk, hogy fantáziánk téved,
mert művirág a díszlet, és szédülünk, forog
a színpad, a függönyben Júlia zokog...

Tovább...

Szégyenlős szerelem

Balassi strófák

Valaha szerettem, volt mikor temettem, virágok nyílnak síron,
néhány szó megmaradt, lelkemben megtapadt, múlt-időm visszahívom,
zaklatott képzelet fest fekete eget, harcomat magam vívom.

Tovább...

Pipacstenger ringat

"Ne hagyd kihunyni a tüzet",
dobj rá egy hasábot, fázok,
törd meg ezt a fájó csendet,
gyújts fényt, vaksötétben járok.

Tovább...

Deviáns ima

Nincs megbocsájtás, mert bűn sincs,
csak kedvetlen emberek szabta szabályok
fonnak pókhálót ránk, hol álmok
halnak vergődve, kétséget közé temetve

Tovább...

H e g y m e n e t

mint föld alatt megbúvó patak bont hegyet,
benned a lenyelt könnyek tépik lelkedet,
s mert Isten tapintatlan - talán sok a dolga
- már agyadban visszhangzik a göröngy hangja,
ahogy a gödörbe engedett, lakkozott koporsóra
hullik

Tovább...

P a r a b o l a

Talán már felejtenéd
az erogén zónák felizzó hullámzását,
talán már félretennéd
a meztelen test szorítását,
talán már

Tovább...

holt lelkek tánca

lágy lassú tánc monoton ritmusában
földet nem érve bénán mozdul a láb
mint megannyi drótokon rángatott báb
az örök sötét fénytelen honában

Tovább...

Hatodik parancsolat

Lepedőn

Jól nevelt, térdekre simuló szoknya
alatt viháncoló vágyak kacagnak
lépésenként, míg székre dobva gyűrődik...

Tovább...

V a k a b l a k

járatlan utak a semmibe futnak,
sápadt arcokon
játszanak fény-árny örvények,
hangtalan borul rám a világ

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ