TimiTini
Csak használtál engem, aztán elsétáltál,
Fáj a lelkem nélküled...
Nem tagadom, tudtam, hogy addig fogsz használni, míg hasznos leszek,
Már az elején tudtam, hogy a szerelmed sebei fájni fognak életem végéig.
Mi lesz az általunk készített tervekkel,
miket oly sokáig terveztünk?
Az érzés, mikor azt hittem, újra elvesztek valakit,
abban a pillanatban megtanultam valamit:
hogy az élet pillanatok alatt közbeszólhat,
s életem végéig egy bűntudat bánthat...
Nagyobb szükségem lenne rád, mint valaha,
Most a világ összedőlt körülöttem.
Beszélhetnénk újra kacagva,
Egymás mellett üldögélve.
- Gyere közel, hadd lássam szemed ragyogását,
Hadd halljam szíved dobogását. -
Oly rég történt, de a szívem nem felejt,
Minden fájdalmat elrejt.
Tudom, hogy a szemed csillogása nem tűnt el,
Minden rossz, ami történt, a múltban hagyom.
Már nem vigyázol rám esténként,
Az égen ragyogsz csillagként.
Megmaradsz emlékként,
Kis bolondosként.
Annyi idő múlt el veled együtt,
Még mindig emlékszem a napra, mikor megismertelek.
Megszületett bennem a szerelem,
És a mosolyod megtanított, hogy a felhők után is van napsütés.
"Tata" a szó, amit többé nem mondhatok,
Hozzád már csak a temetőbe járhatok,
Hol már nem érzek mást, csak bánatot.
Nézegetem a fotós albumot,
Ahol még minden rendben volt.
A zene megnyugvást hoz az életembe,
Ahol megszűnik a félelem,
Hol kifejezem érzelmem,
Megéri léteznem.