Tihanyi Tóth Kinga
Annyi mindenfélét hoztam!
Szép is volt, jó is volt.
Volt, hogy álltam reflektorban,
jó is volt, rossz is volt,
volt ölelés, volt szerelem,
szép is volt, csúf is volt,
volt, aki bolondnak nézett,
hazug volt! De jó volt!
Elmosta a zápor,
semmi sem maradt,
csak az érzés rémlik,
csak a film maradt,
hiába, csak a mese,
csak az tökéletes,
több veszett Mohácsnál,
itt semmi el nem veszett.
Az álmot elengedtem,
a múltat hátrahagytam,
sorsom elfeledtem,
jövőm elmulattam,
lehet, hogy többé
nem lát soha senki...
Friss remények, álmok, édes óhajok...
Hagyjuk végre egyedül a sok bút,
ne legyenek jövőre sóhajok!
Csendes ez a ház,
lakója nincs már senki.
Furcsa a magány,
közelben nincsen semmi.
Valamikor, régen
fogtuk egymás kezét,
valamikor, régen
néztük egymás szemét.
volt, amikor nem volt még, volt, amikor kerestem,
volt, amikor vágytam rá, volt, amikor nevettem...
Az egyik egy patak, a másik az erdő.
Az egyik a zápor, a másik egy ernyő.
Azért szeretlek,
mert nagyon akartál,
mert úgy döntöttél,
a tied vagyok,
mert nem érdekelt ,
mit szólnak az utcán,
csak neked
ragyogtak csillagok.
Hullik az égből a víz a hajamra,
Elment a Hold, itt hagyott magamra.