Teréki Zsuzsanna
Egy picinyke élet, melynek magját a szerelem virágából fújt messze a szél.
Nehezen, de végül legyőzve minden akadályt nőtt napról napra.
Apró hajtás, mely oly szelíd és szép.
Te vagy az, Kicsi Lány, kit várunk széttárt karral.
Csönd van. Itt áll az ajtóban a halál.
Feketeszén szemeivel engem szuggerál.
Nem szól, csak néz, de tudom minden dolgát.
Még nem értem jön, de érint, mert egy éve már.
Hogy mi nekem a szeretet? Elmesélem neked!
Figyelj nagyon, mert minden szó értéket rejt.
Nyisd ki szemed, és lásd a történetet,
Melyet az életem végigkövet.
Kötelék közted és köztem.
Születésem óta ez életem része.
Te voltál előttem, kit tárt karokkal vártak.
Ne hidd, hogy mai napig ez nekem árthat.
Embernek lenni kemény munka és akarat
Ebben a világban, mely iszonyat.
Egyet lépünk, és a talaj lábunk alól eltűnik.
Csak süllyedünk, és szemünkből a parázs kihullik.