Tasnádi Györgyi
Tekintetem kint a négyzeten.
Te kint vagy, én bent, vagy fordítva, és elégtelenül,
magányosan rágódok elveken
- nem tudom, hogy gerincbe rendelt cserepein ként
okád-e még a félelem a meg nem értettségem sértettsége okán,
ahol ártatlanságba démonizált domináns csuklóján
pufók puttók festenek körívet cukorkahegyen innen s túl.
Kis kalácsom, nagy karácsony,
hová lett az édes álmom?
Rég kihűlt már rideg éjben
s szívem fázik melegében.
Mi-ku-lás, Mi-ku-lás, mit rejt nekem zsákod?
Hadd nézzem, hadd nézzem - ne törj össze álmot!
Jó voltam, jó vagyok - nem kell nagy virgácsod -
és ha Krampusz keresne, senki sose látott.
Magad ura szabadságod szédítő fokán,
ahol elszámolást nem kér tőled már senki,
ott gyökerezik le a feltörekvő egód,
és fönt csakis Én van, csak neked adnak enni.
Anya vagyok s feleség
- nekem ez most pont elég -,
nem foglalkozom én mással,
csak mi fontos, a családdal.
Poet-tagok mellényére
Régi harc keletről - egy kosár Sith karja -
szikkadt csirkeszárnyak cseverésznek balra.
Kincs ha járva műszál, nincs pamut bendőben,
kincs kenyérnyi vétel sűrű rím-erdőben.
Őszinte, szókimondó lélek,
akit nem ijeszt meg a versben beszélek,
aki bátran küzd akkor is, ha nincsen
értelme széllel szembeszállni egy bizonyos szinten.
Ó, mily` sivár lenne ez a világ NŐk nélkül!
Értük szíved kiált, mert bizony szórakoztatóbb velük az élet
- még akkor is, ha netán a pokolba kéred
létezésük piciny szem morzsáját,
mikor rajtuk a rapli, és szemed már csillagokat lát.
Sokféle férfi él széles e világban,
elemezzünk párat nagyítva, vidáman.
Lehet pár olvasó, ki magára ismer,
de nem haragszik tán`, hiszen költőnőnk csak viccel.
A női lélek becses, finom hangszer,
bonyolultan és egyszerűen működik.
Megérteni, zablázni nem tudja a kényszer,
érzékeny szívén ezer rezdülés őrködik.
Egy csöpp kanálnyi fűszer, porcukor,
bőséges tejszín és csurgatott méz,
vágytól duzzadt IQ-háton szőtt humor
szembogarat lőve, tüzelve néz.
Mindig menni, menni kéne még.
Cukorkákat ritkán dobál az élet.
Gondolkodva feladáson rég,
mégis figyelmem kutatja a szépet.
Takarón tompa titánszív ég.
Kék, kék. Csillag csuklik szét.
Újévi biztató
Tapsoltak már beléd elegen,
hogy rongyaidban fázzon
hívó szíved, s omló jéghegyen
jégcsap cseppből szánjon.
Wellhello nyomán
Üzenem az összes kedvencnek:
minden nap szívok, de nem unom,
míg nincs nálam szúnyog, meg Eunuk.
Megmutatom neked azt, hogy ki a trampli.