Tasnádi Györgyi
Cseppenként izzanak széttördelt emlékek.
Holt napokba csordul reményünk aranya.
Esdekelve hív a szebbre vágyó élet,
és sajgó testén térdel a szent Földanya.
Otthon vagyok - már hazatért a szív.
Hajóm kikötött, lelkem megpihen.
Áll szép, kényelmes kuckómon fedél,
éhem-szomjam olthatom - azt hiszem.
Csak szépeket szabad írni - igazakat nem
Csak szépeket szabad írni,
hogy az ég csíkja kéklő karkötő,
s a zöld lombok pusztulása, nézd,
éltük virágára rajzolt drágakő.
Egy szebb világot akarok magamnak!
Egy szebb világot akarok magamnak,
mert elég már ebből a pusztulatból rég!
Tortúrákat ültettek be hamis szólamokba
és nyomorog a szív is, ahol nincs kenyér.
Ifjonti hévvel hullottak rám hűlt reményeim
s az ellentmondás létemen új szintézisre lépett...
Szentlélek jön el,
árad ki szélvésszel.
Lángnyelvek lobbannak,
oszlanak emlékkel.
Gyermeknap szép alkalmából mit is kívánhatnék?
Ne csak e neves ünnepen örömködjön a nép.
Gigacég ellen nem nyerhetsz - lendületes rapszöveg
Gigacég ellen nem nyerhetsz.
Bezsebelt bírákkal incselkedsz.
Kidobott pénz, fogy a léd - ez malomharc!
A dicsőség ma nem azé, aki itt a jó arc.
Ne kapard tovább a rád rohadt gesztenyét!
Félelemből születnek a szeretetlenek.
Vonalzóval erőltetett, analizált görbéken
vigyorogva pöffeszkednek a fagyos istenek.
Ki nem varrja le, hogy mit gondolnak mások?
Ami nem építi lelked, lehet-e pompás ok?
Bibircsóka lógó orral nem bűbájos bólé.
Ecetre a légy se vevő. Nem menő a hólé.
Tavaszi széllel érkeztem.
Zsebemben nem volt keszkenő.
Ártatlanságomban is vétkeztem,
mert embernek születni
nem túl megnyerő.
avagy a titkos kulcs
A Magvető a földre egyforma magokat vethet,
de a termés minősége főleg a talajtól függ.
A titok nyitja nálad az, hogy helyén-e a szíved.
Belülről kifelé élsz, avagy csupán külsőségen csüngsz.