Tarjáni Gergely (Valdoran)

Tarjáni Gergely (Valdoran)

Született: 1995. augusztus 7.

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tengeren járva

Sötét tenger felett röhög az egyszemű,
Szeretne, hogy fényem legyen légnemű.
Parton ülök, körülöttem a mai tizenegy,
Kik reménytelensége, akár egy hegy.

Tovább...

Haláltánc

Sötét erdő közepén, hol mély a sötétség,
Van egy sötét, csiszolt márvány erősség.
Falai ridegen csillognak a holdfényben,
Udvarán sok ember nézelődik körben.

Tovább...

A szíveszakadt rigó

Sötét erdőben egy rigó egyedül száll,
Eszét vesztve száll, soha meg nem áll.
Egy csipkebokorban fáradtan lerogy,
Szíve fájdalmától életkedve elfogy.

Tovább...

A fekete kéz

A léleknek határán s annak falán túl
A sötétségnek fekete vihara dúl,
S ennek trónján ül a gyalázatos sátán,
Kinek keze egy van egyetlen karján.

Tovább...

Kődből szőve, köddé válva...

Hol nap sütött, most hideg köd hömpölyög,
Mi eddig színes volt, most fekszik, mint dög.
Az utcákat a némaság fátyla lassan beborítja,
S szemem elvakítja lassan a fehér miazma.

Tovább...

Hóba fulladva

Csendes erdőben a tél hideg szava kél,
S hangzatos hangján zord mesét mesél,
Rideget, hogy ereidben megfagy a vér,
Elmédbe tőle a kaszás alakja betér.

Tovább...

A vihar özvegye

Csendben burkolózik az alkonyati táj,
Várja, hogy a vihar özvegye húsába váj,
Ám Ő nem egy ilyen dicsekvő fajta,
Megvárja, míg majd az éj leple takarja.

Tovább...

A Szeretet Himnusza

Nincsen nagyobb dolog, mint a szeretet,
Hiszen Istenünk is ezen az úton vezet,
Emberek vagyunk, és szeretetünk töredékes,
Ezért Isten kegyelme nekünk szükséges.

Tovább...

Az éjszaka szava

Kerek erdőben, sivár mezőnek közepén
Áll egy temető, min látszik, időtlen vén,
Egyetlen kripta van, mit nem fog az idő,
Mintha kitaszított lenne és szenvedő.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ