Tán Ferenc Gergő
Hibáztam... oké... de ez miért baj?
Eső nélkül sincs sohasem vihar!
Elvárják egy tökéletlen világban,
Ne találjak hibát rothadó virágban!
Szombaton olyat tettem
Huszonhárom esztendősen!
Kinek mondhatnám el?
Soha senkit sem érdekel...
Van egy ház, amiben élek,
Sosem lakták gonosz rémek.
Régen Te is itt éltél velem,
Te voltál mindig mindenem!
Átadtam szívemet egészben,
Összetörve tartom most kezemben.
Nem volt jó csere, tört a portéka,
Nem segíthet rajta modern apotéka.
Mézzel csepegtettél,
Szavakkal kecsegtettél.
Áldottam becses neved,
Kortyoltam hazug leved.
Mi lehet a szikla titka?
Ki ezt tudja, igen ritka.
Nagy, méretes kődarab,
Tetején néha nedves kalap.
Titokzatos jövő
Múltam van már, nem is olyan rövid...
Lerágott csont már teljesen, tövig...
Ami volt, elmúlt, változtatni nem lehet,
Nem is akarok, ez ügyben ennyit tehetek.
Alszok, de a szív meg nem áll,
Késő este is kitartóan kalapál.
Egy szerv, ami hűségesen dobog...
Értékek értékelése
Elpusztult állat is táplálja a virágot
A lusta ember is viszi előre a világot
Egy gyufaszál is okozhat meleget
Egy százalék esély is beteljesülhet
Szakadt táskába is lehet pakolni...
Vagyok vagy sem?
Gondolkodom, tehát... mi?
Vagyok? - nem hiszem...
Gondolkodom, tehát érzek!
Gondolom, ez az, ami éltet.
Úgy féltelek Téged,
Mi lesz most Véled?
Külön út, külön lélek,
Mégis egy a cél, félek!
Jobb kell tőlem?
Keress és találj...!
Rosszabb kell nálam?
Bocs, hogy más a vágyam...
Hiába teszel-veszel,
Van, hogy jót nem érdemel...
Akarod nagyon vagy sem,
Nem tehetsz ellene úgysem!
Arcomon szomorú könnyek erdeje,
Megszédültem, székre ülök, ideje...
Csak nézek magam elé, és nem értem,
Hogyan tűnt el minden, miket elértem...
Te rám, s én rád néztem,
Megszűnt a világ egészen.
Zene szólt halkan, csendesen,
Magamat magad mellé rendelem.