Tán Ferenc Gergő
Keresve talál az ember,
Lassan beköszönt a szeptember.
Nappalok rövidek, az esték nyúlnak,
Érzelmek, természet mind lenyugodnak.
Mi voltunk sokáig,
Mára csak én vagyok.
Lelkem üres,
Testem csak tébolyog...
Igaz szerelemnél két emberre van szükség,
De így sincs kizárva a rettentő feszültség.
Ketten erősítik s gyengítik egyaránt párjukat,
Lassan, szépen, gyengéden kiszolgálják társukat.
Egy nehéz időszakon vagy túl,
Ha visszagondolsz, igencsak feldúl!
Szívedben az érzés égetően felgyúl,
Jobban fogsz vigyázni ezentúl!
Nem hiszem el, hogy nem
hiszed el, amit mondok...
A tökéletesség csak egy múló állapot.
Egyszer fent, s egyszer lent,
Most éppen fent vagyok,
De meddig környékez ez a fenséges állapot?
Előveszel egy cigarettaszálat,
Egyből karikára nyitod a szádat.
Érzékien ráharapsz a fehér végre,
Tűzzel életet csiholsz bele végre.
Mediterráneum
Hajózok a végtelen tengeren,
Csodálkozok néhány olasz emberen.
Költői kérdések
Mit ér egy férfi, ha felesége özvegy?
Ha haja szála vörös helyett őszbegy?!
Mit ér a hallás, ha túl sok a rossz szó?
Ha mindennapossá válik a tiltószó?!
Oly sokszor mondtad, hogy jó vagyok,
Mégis eldobtál, mint egy kődarabot!
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ember vagyok - de érdekel
a lírai én mindentudó magva!
Ismerősnek látszó, régi idegen,
Gomboltam egy gombot ingemen.
Köszönni kell, gyötört az ingerem,
Gondolkodtam ezen, de inkább nem!
Tegnapelőtt még bizakodó voltam,
Hihetetlen s vad terveket alkottam.
Határozottságot és rációt vallottam,
Lelkemnek igen kedves zenét hallgattam.
Keserves ének
Amikor ezt a verset olvasod,
Lehet, hogy már halott vagyok.
Ne bánkódj ezen túl sokat,
Ezen már semmi sem változtat!
Kés vagyok, tompa és életlen.
De markolatom nem gyenge.
Sárga rét vagyok, kietlen.
De egy-két pipacs él bennem.