Tán Ferenc Gergő
Alszok, de a szív meg nem áll,
Késő este is kitartóan kalapál.
Egy szerv, ami hűségesen dobog...
Értékek értékelése
Elpusztult állat is táplálja a virágot
A lusta ember is viszi előre a világot
Egy gyufaszál is okozhat meleget
Egy százalék esély is beteljesülhet
Szakadt táskába is lehet pakolni...
Vagyok vagy sem?
Gondolkodom, tehát... mi?
Vagyok? - nem hiszem...
Gondolkodom, tehát érzek!
Gondolom, ez az, ami éltet.
Úgy féltelek Téged,
Mi lesz most Véled?
Külön út, külön lélek,
Mégis egy a cél, félek!
Jobb kell tőlem?
Keress és találj...!
Rosszabb kell nálam?
Bocs, hogy más a vágyam...
Hiába teszel-veszel,
Van, hogy jót nem érdemel...
Akarod nagyon vagy sem,
Nem tehetsz ellene úgysem!
Arcomon szomorú könnyek erdeje,
Megszédültem, székre ülök, ideje...
Csak nézek magam elé, és nem értem,
Hogyan tűnt el minden, miket elértem...
Te rám, s én rád néztem,
Megszűnt a világ egészen.
Zene szólt halkan, csendesen,
Magamat magad mellé rendelem.
Kilenc hónapot vártam,
Hogy végre meglássam
Őt, aki azóta védelmez,
Táplálékkal élelmez.
...Minden értékemet levetted...
Megcsupaszítva hagytál el,
Többé már vissza se nézel...
Talán
Magabiztosnak érzem magam,
Torkomat bátran hagyja el szavam.
Egy "gond" van csupán ezzel,
Nevem nem kompatibilis énemmel.
Kerestelek erdő mélyén,
Körbenéztem gombák mérgén.
Lestelek már árok szélén,
Nem talállak lelkem fészkén...
Titkon olyant érzek,
Ajkam ajakodon égett.
Orcádon keresni hibát vétek,
Hozzád szólni igazán félek!