Tamás László
Lelkünkben az évek
soha nem fakulnak.
Szívünk reményében
mindig március van.
Lelkünkben még gyermeki az élmény
kutatva a tegnapi világot.
A szeretet örök és múlhatatlan.
Mondja a lelkem. Születésed óta
minden áldott napon Karácsony van!
Őrizd szíveddel a napot,
érző lelkeddel álmodat,
mikor tenyerembe írtad
szerelmes vallomásodat.
Kicsi Virág várt rám sokat
megérezve bánatomat.
Daloltam a csend hangjait
széltől mozgó fák zajában.
Mindent féltő gondolatom
feléd vezette a lábam.
Hatalmas bennem a várakozás,
hogy mit mond majd az első szavad,
mikor újból találkozol velem,
vagy csak a boldog csend marad
szemünkben az öreg csillagokkal.
Múltunkba zárt, védett virág.
Szívből a szívhez érkező
fényben őrzött földi titok.
Életünk boldog napjai
titokba zárt csodák.
Vagyunk még világnak ködén
búvó, hős ostobák.
Sorsnak adott áldozatok
visszajáró gyermekévek.
Nyílt sebek a felnőttkorban
eltorzulhat minden lélek.
Bízom benne, szép nap lesz a holnap
érkezik a hó is, égi üzenettel
ott az olvadt hópihék a szempilládon
ébresztik az álmos, téli reggelt.
Kint a csendben hintáznak a levelek
látom magam magam előtt
ahogy kinyílok, ahogy elhervadok
s ahogy körülvesz az őszi világ
miközben levéllé változok...
Égi csendben bolyong lelkem.
Csodát rejtő, szép szivárvány
őrizd bennem konok hitem!