Takács Mária
Hangod, mint ahogy a tenger zenél,
elandalít, bűvöl, elvarázsol...
Limerick
Egy kicsi kakas nagyot gondolt
azt hitte, okos, jól megfontolt...
1.
Kicsi nyuszi az erdőben
tojást festett az esőben.
Leázott a festék róla,
kinevette őt a róka.
A fehér kendő
A vonat lassított... közel az állomás,
izgatott emberek, feszült várakozás,
csak egy fiú süti le szomorú szemét,
sandán fordítva az ablak felé fejét.
Háromszínű rózsa, ez volt a neve
kezdetben a nemzeti kokárdánknak.
De tudod-e, hogy született eleve?
Nos, járjunk hát utána e talánynak.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"
Állok a tükör előtt, ez vagyok
könnyű smink, rövid szoknya, feszes blúz
vékony, már-már sejtető anyagok
lement néhány kiló, pár híján húsz
fejbe kólintott ez a csúf valóság
hiszen te talán sosem lehetsz enyém
minden mit kérek hiábavalóság
s amit képzelek csak álomköltemény...
oly sok minden forrong bennem
és köszönetem mondanám
most először életemben
sírtam az újév hajnalán
Lehullt egy csillag...
s én kémleltem az eget,
gondoltam, visszateszem,
de ő csak rám nézett...
amikor először rám néztél
a szívem rögtön hevesen vert
talán még meg sem érintettél
de pillantásod már felkevert
Csak egyetlenegy percre
ölelj még át, kedves,
csak egyetlenegy percre
maradj, maradj velem,
csak egyetlenegy percet
kérek még belőled,
csak egyetlenegy percre
szeress, szeress engem.
Nem akarok mást, csak azt, veled legyek
egy percig, egy óráig szeresselek...
lassan peregnek a percek
bánatos, mély csend vesz körül
csak egy szú... a padló serceg
legalább ő, ő még örül
Alliterációkkal
Búsan baktatok barlangom felé
búval bélelt, bolondos nejemér`
s hogy az idő ballag a tél elé
barna bundámat belepi a dér.