Takács Mária
Rég volt... úgy negyvenöt éve tán,
még egész fiatal lány voltam,
mint két piros alma fenn a fán,
vele együtt úgy álmodoztam.
Fehér a bőröm, a tied sárga,
mégis együtt járunk iskolába,
velünk együtt tanul sok-sok gyerek,
mások vagyunk mind, de mégis egyek.
Piroska és a Farkas
Kicsi Piroska szép leány volt,
karcsú és nyúlánk az alakja,
sok fiút őrületbe hajszolt,
és szerelembe csengő hangja.
Megállt az idő... újra veled vagyok
nincsenek esték, nincsenek nappalok
csendben reánk borul a bűnös alkony
most nem vagyok más, csak egy boldog asszony.
Büszkén állt nálunk az udvaron,
ágai az ég felé nyúltak,
mintha nem érhetné bántalom,
évei termékenyen múltak.
A Jancsi és Juliska c. mese alapján
Gonosz volt, és félelmetes,
arca zord és jellegzetes.
Kinn az utcán vadászgatott,
gyerekeket megtámadott.
Szép lány volt a Szidónia,
rajongói körbevették,
de az élet: irónia,
s szakállasként emlegették.
Egy tekintet és egy mosoly,
ennyi jut belőled nekem.
A szívem érzem, már fogoly,
hisz elraboltad, kedvesem.
Morzsa kutya csontot talált,
nagyot mordult örömében,
szíve egyre csak kalapált,
alig fért el a bőrében.
Zakatol a piros vonat,
előre megy, sosem tolat,
irány most a vén Balaton,
gondomat én félrerakom.
még eleven az emlék,
ahogy pipád füstje körülleng,
még eleven az emlék,
ahogy kedves hangod visszacseng,
még most is fáj az emlék,
s az elmém egyre azon töpreng...
Csigabiga felcsigázva
elindult a hosszú útra
hátrahagyott fűt, fát, bokrot
mamájának kötött csokrot
Kicsi cica fára mászott,
nem látta még a világot,
azt hitte, majd ott, fenn a fán
közel lesz a szép szivárvány.
No comment
Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek,
mindig kedvesek, mindig vidámak.