Takács Mária
No comment
Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek,
mindig kedvesek, mindig vidámak.
Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.
Legkisebb unokámnak
Megszülettél, s jött a hír veled,
nem élheted úgy, mint mások,
kicsi életed...
Emlékszem. Még ma is érzem
azt a tiszta, friss illatot,
mikor féltve a sötétben
megnyugtattad "Kiscsillagod".
A madarak és fák napjára
Visszatérnek hozzánk, itt van a hazájuk,
minden új tavasszal szív-repesve várjuk,
fészküket megóvjuk, lessük érkezésük,
boldogsággal tölt el a csivitelésük.
Április 1.
Ma korán reggel mire ébredtem?
Azt hittem, álmomban eltévedtem,
valahol az utat elvétettem,
s a látványtól kissé elképedtem.
Állok az ajtóban, ahol búcsút mondtál,
és még utoljára a szemembe néztél,
lehajtottad fejed, és csak ennyit szóltál:
"készülök, hogy elmondjam neked", bár féltél,
nem értenélek meg, s rám hiába vártál,
de tőlem akkor, ott, megértést reméltél...
Ó, New York... bár esőben még nem láttalak,
mikor nálad jártam, még ragyogott a nap,
sugarait millió ablak megtörte,
s fényét a forró aszfalt pora elnyelte.
Vajon lesz-e álomból valóság,
ha messze száll a kínzó gyötrelem,
s minden rosszat, mit a múltban mondtál,
majd elmossa a gyógyító jelen.
Féltékenység
Korán kelt reggel. Az óra ébresztette,
bár az éjjel szörnyű volt, ébren virrasztott,
kedvese tegnap éppen nem kényeztette,
Zöldszemű Szörnyeteg volt, kit feltámasztott.
Kutyahűség
Gyönyörű nap van, ragyog az ég,
maradjunk egy kicsit, gazdám, még!
Itt a március, jön a tavasz,
játékra csábít a partszakasz.
Kicsi Tündi meg a Tibi,
két kis komisz álmodozó,
kézen-lábon sok-sok bibi,
mindenre rácsodálkozó.
Fáradt vagyok, hideg van,
kezeim jéggé dermedtek,
szívem fagyott, kőkemény,
vágyaim rég elernyedtek.