Takács Henrietta
Nemes Nő nem vagyok, igazat így mondhatok.
Ez már régen történt meg velem,
délidőben azt hiszem az én szívem megrezzent.
Megláttalak tégedet a szemem nem rezzent.
Zúgó zajban ébredek
Súgó szélben vétkezek,
Veled élek, érezlek,
Érezz Te is engemet,
Forró éjben, sötétségben,
A virágméz erejében,
Nekem Te vagy a mindenem,
Érzés bennem életem...
Válás perce oly nehéz,
Hisz kézbe olvad még a kéz,
Szemben érez még szemed...
Három fiú csillagkocsin,
Csillagok közt vágtat,
Elfelejtik félelmüket,
Oly sok csodát látnak,
Kicsi lett már,
Ott lent a föld,
Kerek, mint egy alma.
Magyarország az Én hazám,
Mit Duna s Tisza szel át.
Tisza mellett van Hortobágy,
Hortobágyon kilenclyukú híd áll.
Hűvös reggelen ébredek,
A parton állok, mint egy kisgyermek,
Nézem Én ott napfelkeltét,
Hűvöset ott érzem,
Bőröm reszket e hűvösben.
Hajnalban Én kint a parton
Álltam, s néztem tó vizét.
Ahol a nap szépen feljött,
És tükröződött benne épp,
Napfelkelte mily gyönyörű,
Arany hidat szőtt,
Vízen járni, hogyha tudnék,
A túlparta átmehetnék Én...
A fű kizöldül egy szép napon,
Eljött hát az Én tavaszom,
Fűben én most megpihenek,
Ott hallok egy szép kis zenét,
Zenét nekem tücsök húzza,
Ki elmereng tücsök dalban,
Virágok is nyílnak Nekem,
Tavasz eljött, olyan jó ez.
Egyszer, nyáron, állomáson,
A vonatot mi is vártuk,
Én nem vártam,
Imádkoztam, hogy a vonat,
Itt sose járjon,
Aztán egyszer fütyült vonat,
Ő előttem megállt s súgta,
Szállj fel kislány - elindultam...
Tenyeredet vonalak róják,
Mely mutatja élet útját.
Úton jársz Te, botladozol,
Botlik lábad elakadol,
Elakadsz Te dombok láttán,
Látod a célt mi messze vár,
Várod Te az út végét,
Út végén vár a cél.
Zúgó zajban ébredek
Súgó szélben vétkezek,
Veled élek, érezlek,
Érezz Te is engemet
Forró éjben, sötétségben
A virágméz erejében,
Nekem Te vagy a mindenem
Érzés bennem életem...
Szigeten van az Én váram,
Mézeskalácsból a házam,
Nincsen nekem itt már másom
Csak egy galamb, ki barátom.
Álmodtam egy csillagot magunknak,
Csillag ragyog minden szavunkban
Csillag dalba belebonyolódtam,
Kapu tárul, csillag ragyog a zajban,
Ajkam vörös szívem sajog,
Csillagra felszállunk, mi magasban vagyon,
Ott mi álmodunk minden nap, ott ragyog...
Szállok szélben, hóesésben,
Forró nyárnak a tüzében!
Szavam elszáll, mint-e dalom
Írás marad kőbe vagyon.