T Tamás Ferenc
Létezem!
Pár évtizede már létezem,
Mélázok az emlékeken.
Ki mondja meg az értelmét?
Több ez, mint amit érthetnék.
Téli reggel, sötét reggel,
Még az óra is álmosan kel.
Fáradtan kelsz ki az ágyból,
Nem szabadulsz az álmatlanságból.
Reménykedve nézel ki az ablakon,
De még a sötétség az úr a fákon.
Angyal szállt el fölöttünk,
A béke és a csend angyala.
Egy újabb év van mögöttünk,
Ím terítve van a bőség asztala.
Üljünk hát szépen körbe,
Mindenki jöjjön az aranykörbe!
Sétálj, csak szép nyugodtan sétálj!
Ne csak a mozgásról prédikálj!
Érezd a természet hívó szavát,
A késő őszi természet illatát!
Látom a lányt a téren, a padnál
Álmodozó tekintettel álldogál.
Kezében egy szál sárga rózsa,
Az Élet neki még jócskán adósa.
Valamikor, hajdanán gyerekként Budán
Kalimpálni tanultál egy vén zongorán.
Szívből csodáltad a zongoratanárnőt,
Istenítetted, mint egy királynőt.
Üdvözlet a pokol kapujában!
A mindennapok kínjában.
Küzdhetsz napra nap,
Hátha lesz még másnap.
Ici-pici ház áll a kis dombocskán,
Arra járva megláttam lassacskán.
Sokat mentem, fáradt voltam, és éhes,
Ólomlábam volt már oly` nehézkes.
Éjt nappallá téve robotolsz,
A sok munkától fuldokolsz.
Az óra túl sokszor körbejár,
A nap lassan-lassan lejár.
Csendes magányban tekerem a pedált,
Elhagytam messze a városi arzenált.
Nem hallatszik semmi, csak a ciripelés.
Diófa ágáról szól egy kis csiripelés.
Oly rég indultam, messze van hazám,
Rég nem látom, hol is élt nagyapám,
Nincs meg az út, hol mentem hajdanán,
Csak pár fényfolt pislog az ég vásznán.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
A fény völgyében minden ragyog,
Az emberek vidámak és gazdagok,
Az égen csak apró felhőpamacsok,
Még az odaút is fényesen kanyarog.
Hegyek ormán, zord bércek között,
Ahová a csend gyakran beköltözött,
Áll egy kis faház, gondozott szépen.
Takarosan, sok odaadással, békességben.
Szende szellőkön szárnyalva,
Magas ménekkel menetelve,
Képzelt környékeken kóborolva
Csak kalandozz ábrándozva!
Ím` mindannyian itt vagyunk, ahogy hívtál.
Minden ismerős és barát, akit bírtál.
Küzdöttél és megpróbáltattál ezerszer,
Hisz` nem nyertél, csak vesztettél végtelenszer.
Nem kell tovább senkinek teljesítened!
Mindörökké legyen könnyű a föld neked!