T Tamás Ferenc

T Tamás Ferenc

Született: 1968. január 10.

Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elkárhozott hősök

Falakon lógnak az elkárhozott hősök,
Akik valahol oly furcsán ismerősök.
Régmúlt korokban ők voltak a győzők,
Az erőtől duzzadó elfeledett elődök.

Tovább...

56

Szállj velem!

Szállj velem!
Érezd újra az erős szelet,
Fogadd be a természetet,
Fentről nézd a völgyeket!

Tovább...

Decemberi meleg

Sétálok a hirtelen jött decemberi melegben,
Miért is maradjak otthon a fotelemben?
A természet nem érti ezt a szép napsütést,
A váratlanul jött, léha megkönnyebbülést.

Tovább...

Mit ér?

Mit ér a kéz, ha nem nyújt segítséget?
Ha az éhezőnek nem ad semmi eleséget?
Ha ellöki magától a gyengét, a védtelent,
A hidegben nem ad cseppnyi meleget,
A sötétben nem gyújt gyufányi világosságot,
És a forróságban sem ad hideg kortynyi vizet?

Tovább...

87

Harangok zúgnak a katonák lelkéért

Hol vannak már a régi szerelmesek?
Hová tűntek az illatos rózsalevelek?
Azt ígérték, hogy mire lehullanak a falevelek,
Már újra otthoni, jó kis melegben leszek.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.

Tovább...

Madárdal

Magányosan sétálok a nyírfaerdőben,
Gyönyörködöm a csendes álomfelhőben.
Távol a város ezernyi zajától,
Távol a cselédek civakodásától.

Tovább...

Temető csendjében

Körülölel a csend, mindenhol nyugalom,
Csak álmodozom a régmúlt dallamokon.
Amit énekelve szavaltál csakis nekem,
Hogy vidámak legyünk, oly` könnyeden.

Tovább...

Az apokalipszis négy lovasa

Harag kelt a nemzetek között,
Arrogancia volt mindenek fölött.
Romlásba és kárhozatba döntött
Apát, anyát, családot orvul átdöfött.
Gonosz felhők gyülekeztek mindenekelőtt.

Tovább...

A háború dala

Olyan réges-régi korban születtek,
Amikor még szava volt a becsületnek,
Eredménye volt a kétkezi munkának,
Becsülete volt az egyszerű munkásnak.

Tovább...

Hová menjek most én?

Hová menjek most én?
Mi legyen velem?
Hová forduljak én?
Immáron nélküled.

Tovább...

Engedj haza, Istenem!

Este van, csend és nyugalom,
Nyár végi, fülledt unalom.
Golyó csak néha röppen,
Estefelé ágyú sem dörren.
Derűs, csillagos éj várható,
Jaj annak, aki kihasználható.

Tovább...

Magányos

Menj a magány csalfa útján!
Merengj a korok elmúltán!
Borúsan lógatod fejed,
Egyedülléted kesereg.
Magányos vagy tán örökre,
Hiába vágysz gyönyörökre.

Tovább...

77

Szakítás után

Ez az utolsó visszaszámlálás,
Legvégső lépés, mit megtettél.
Égő nyomokat hagytál magad után,
Gaz nő nyomodban, semmi más.

Tovább...

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a rosszat látod,
És szerzel folyton rá bizonyosságot?
Eltaszítod magadtól a világosságot,
De befogadod a csalódottságot.

Tovább...

45

Búcsú

Hát elmentél, végleg itt hagytál,
Sajnos, többet közöttünk nem járhattál.
Te, aki fiatalon annyit játszhattál
És mindig mindenkihez szólhattál.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom