Szuhanics Albert
Lábad nyomán nyár sompolyog...
Búzaföldön búzavirág
megvillantja kéklő blúzát,
eltakarja tarka lepke,
lebegve ráereszkedve.
Megy a hangya a színházba,
bemászik egy szép ruhába,
felveszi a primadonna,
mikor a szerep úgy hozza...
Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem...
Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem,
Bálint-nap reggelén egy csókot kaptam én,
azóta a szívem ott fenn a kéményben
kalapál keményen, s te vagy a reményem!
Február tizennégy,
eme nap milyen név?
Bálint vagy Valentin,
szerelemszerpentin.
Itt a felleg, ott a felleg,
hol a felleg? Mindjárt ellep.
Árny és a fény egymást váltja,
Szélkisasszony táncát járja.
Akármilyen hideg van,
nem fázom a kunyhómban.
Van ott kályha meg rőzse,
epedve vár rám Örzse.
Szállong sok hópihe le,
eljött a tél ideje,
hófehér táj, imai,
pelyhei ég fiai.
Eljött az idő, farsangi fánk-sütés,
mágikus erőt ad ez az étel, tudd,
ilyenkor ebből nekem egy véka jut,
zord telet űz a farsangba szédülés.
Lássuk, mit mutat a naptár,
lám, miránk most a farsang vár!
Vízkereszt a kezdet jele,
s február lesz a veleje...
Múzeumok éjszakája,
mennyi látvány és kaland,
itt van újra nemsokára,
hisz az idő úgy szalad.
A szaporák szaporodnak,
ritkulnak a ritkák,
fehér hollók nem ismerik
a tömegek titkát.
Felnyergelt a Janus arcú Szilveszter,
lova neve a Fekete éjszaka,
búcsúzóul van hozzánk pár szép szava,
nem tér vissza az évkörben, csak egyszer.
Szilveszter, Szilveszter,
véget ér ezegyszer
az óév... az óév,
mint ragozott szóvég.