Szuhanics Albert
Antik lett a romantika,
vallják sokan ma már,
mikor jutott retro-sorba,
húzható-e határ?
Nem megyek a hegyre,
meredekebb egyre,
nincs jégcsákány, sem szeg,
s én, mint félszeg, keszeg
alkatú hópárduc... inkább hócica,
csúcsot hogy hódítana?
Vasárnap van, Apák napja,
kapaszkodnék nagyharangba,
hadd hallja a falu, város,
ünnepeljük, jó apám, most!
Eljött a nap mikor apáink köszöntjük
Eljött a nap, mikor apáink köszöntjük.
Legyenek boldogok ők mindig közöttünk,
nemcsak eme napon, hanem egész évben,
igaz szeretetben, áldott békességben!
Hallgasd a hegedű hangját,
szívből a szívedhez szól,
szív küldi szívesen néked,
fogadd be szívedbe jól!
Nem tudhatod, hogy mi a te karmád,
látod, kik feléd tenyerük tartják,
egykor még ők is olyanok voltak,
amilyen lehetsz talán te holnap.
Éljen május elseje,
örvendj, lelkünk rejteke!
Vonósnégyest, operát
enged kérni kinn a stáb.
Az én kedves magyar nótám
nem ismeri senki,
hogyha néked eldalolom,
meg fogod szeretni.
Heverünk a napon,
május csábos nagyon,
virágillat bódít.
Olyan szép ez a nap, az égbolt is kékebb,
kedves Édesanyám, köszöntelek téged!
Rohannak az évek, deresedik hajam,
de gyermeknek érzem még melletted magam.
Pillangókeringő piheként lebegő,
súlytalanul könnyed, mint a friss levegő,
rebbenő, szökkenő lepketánc, mennyei
csodát varázsolnak természet kezei.
Gyümölcsöt terem a versnek fája
...Költészet napjára...
Mit ér a vers mondd, mit ér a költő,
varázsigéket strófákba öltő?
Aki Parnasszus hegyére felmegy,
s fénybe borulnak a sötét termek.
Ha rózsavíz lennék,
permetezném hajad,
illatom elérné
hamvas ajakadat.
Itt van már a húsvéthétfő,
nem lehetek én elkéső!
Korán kelek, kakas ébreszt,
megyek meglocsolni téged.