Szuhanics Albert
Az eső függönyét ég fonja,
könnye múlt bánatát elmossa
egyszer...
Azt kérdi a tizedes,
mért nem vagyok ezredes?
Mit képzelsz, te nagyokos,
előbb legyél százados!
Főúri szérűn
vastag az asztag,
gyűjti a termést
hallgatag osztag.
Kőmíves Kelemen Déva vár mestere,
ő, mint főépítész, s tizenkét embere
építik a falat, mely leomlik éjjel,
mint kártyavár szélben, úgy hullik az széjjel.
Róza napon köszöntöm a Rozikat,
küldök nekik rózsaszínű puszikat.
Legyen minden Rozália e napon
boldog, mint ki nászúton van, oly nagyon!
Nyújtózkodik a nyár,
álmosan szédeleg,
strandpapucs a lábán,
a napon tévelyeg.
Ó, Mária, Mária!
Érted szól az ária,
Áve néked, szép nevű,
soha ne légy keserű!
Ilonáknak írom versem,
kit ismertem s nem ismertem,
nem Menelaosz nejének,
ifjú Parisz kedvesének...
Augusztus utolsó,
kedves nyári hónap,
bár végső napjai
ősz felé tolódnak.
Felébred és ágyra jár,
a vágy szeme csillan
hosszú pillái alatt,
mézes álmaidban.
Az ő mosolyával köszönt az új hajnal
Bármit megtervezhetsz, a szerelmet mégsem,
mint egy könnyű álom, pilládra száll szépen,
elvarázsol, meglep, a rabja vagy, érzed,
szabadulni nem tudsz, s nincs semmi reményed.
Egy régi nyár messze, távol,
mint bús álmok szőtte fátyol,
őriz hamvadó emléket,
amely szinte elenyészett.
Romantika kéz a kézben,
ülünk a tihanyi réven,
te énekelsz, én hallgatom,
alattunk ring a Balaton.