Szuhanics Albert
Zengjenek fel táborok,
éljenek a Gáborok!
Gábor Isten embere,
ezt jelenti a neve.
A ridikül jó dolog a hölgyeknek,
minitáska, amit ők jól megtömnek,
vállukon lóg hosszú szíjon vagy kézben,
szorongatják kincstár gyanánt keményen.
Hol van manapság egy békés sziget,
nyugalom hona, szép álomvilág?
Fölé emelnek megszentelt imák,
s szárnyakat kaphat, ki szívből szeret.
Hívott engem az óceán,
partján vetült visszfénye rám
a lebukó nyári Napnak,
vigaszként ily bús alaknak.
Színesebb a kék ibolya,
ha a nőnap eljő,
fehérebb a hóvirág és
habosabb a felhő.
Hogy velünk éltek, oly nagy kincs
Az én szívem a női nem
után dobog, mely végzetem,
mert nő uralja szívemet.
ez, hidd el, másképp nem lehet!
Indul a vonatunk, mikor születünk,
és már rövidtávon felgyorsul velünk.
Sínek futnak szerte, s váltókezelők
állítják a vágányt sorsaink előtt.
A tenger hívott engemet,
hajóm süllyed, megpihenek,
mint csecsemő magzatvízben,
még nyelek is egy-két ízben.
Akié a szívem, te vagy kedvesem,
ha reád gondolok, fellelkesedem,
éjjel úgy alszom, hogy ajkamon neved,
pilláim alatt is látlak tégedet.
Bálint nap jön, megnyílnak a szívek,
még azok is, melyek sosem zártak,
szív-kapukat szélesebbre tárnak
Ámor által lenyilazott hívek.
Gyöngyszemek kedvenc verseink,
sírják a lét keserveit,
mégis gyönyör e fájdalom,
sajgón szép, ha elolvasom.
Hogyha nékem szárnyam lenne,
elrepülnék messze-messze.
Átszelném a nagy óceánt,
keresnék egy tahiti lányt.
Kukorica Jancsi, a hűséges macska
Kukorica Jancsi egy hűséges macska,
mikor eltávozom, integet a mancsa.
Forró, nyári napon, július közepén,
e cicus számára én voltam a remény.