Szuhanics Albert
Pöfögnek a kombájnok,
rajtuk ül a sok bajnok,
ellenfél a búzaföld,
aranysárga, már nem zöld.
Három angyal táncot jár,
égben jár a lábuk,
énekelnek ők nekem,
s én mosolygok rájuk.
A piócás ember
piócája nem kell,
sem érvágó felcser,
örökre tűnjön el!
Megy a vonat, költővonat,
visz ismerős utasokat,
Vajda János masiniszta
Mont Blanc felé igazítja.
Elhagyott a galambom,
csodálkozom magamon,
jól bírom a kudarcot,
fel is adtam a harcot.
Jaj, de jó az albán krémes,
nem eszi az éhes ménes,
szereti a füvet, zabot,
ropogtatja az abrakot.
Elszálltak az évek lebegve felettem,
kenyerem javát már meglehet, megettem,
gyermekkori álmok úgy foszlottak széjjel,
mint kelő nap elöl menekül az éjjel.
Ne sírj, fakír,
anyósod ír
egy üdvözlő-
levelet,
azt üzeni,
szöges ágyon
nyújtóztat ki
tégedet!
Szép hónap a február,
ma Bernadett mit csinál?
Ne csodálkozzál rajta,
épp a névnapját tartja!
Itt van már a nyári szünet,
nem kell lecke, nem kell füzet,
felhőtlen a boldogságunk,
kirándulunk, sokat játszunk.
Lajos puhány, mint egy pocok,
mert a Lali ritkán kocog...
akkor is csak az ablakon,
futva fogyni lusta nagyon...
Add csak ide a krétát,
rajzolok egy rakétát,
üljünk bele hamar ma,
indulhatunk a Marsra!
Harmadik vasárnap
június havában
mily magasztos napot
támaszt a családban!