Szuhanics Albert
Én vagyok a kétbalkezes,
ezért lettem kétbalfejes,
agyféltekém jobbról balos,
pedig nevem nem is Lajos.
Már nem megyek Svájcba soha,
az én sorsom oly mostoha,
álmom maradt egy utazás,
egy utazás és semmi más...
Köszöntöm a Nőket
eme dicső napon,
lehet asszony, elvált,
özvegy vagy hajadon.
Halovány az orcád, babám,
szomorúság gyötör talán?
Tudom, hogy megvan mindened,
bár dinnyeföld nem jut neked!
Lábad nyomán nyár sompolyog...
Búzaföldön búzavirág
megvillantja kéklő blúzát,
eltakarja tarka lepke,
lebegve ráereszkedve.
Megy a hangya a színházba,
bemászik egy szép ruhába,
felveszi a primadonna,
mikor a szerep úgy hozza...
Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem...
Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem,
Bálint-nap reggelén egy csókot kaptam én,
azóta a szívem ott fenn a kéményben
kalapál keményen, s te vagy a reményem!
Február tizennégy,
eme nap milyen név?
Bálint vagy Valentin,
szerelemszerpentin.
Itt a felleg, ott a felleg,
hol a felleg? Mindjárt ellep.
Árny és a fény egymást váltja,
Szélkisasszony táncát járja.
Akármilyen hideg van,
nem fázom a kunyhómban.
Van ott kályha meg rőzse,
epedve vár rám Örzse.
Szállong sok hópihe le,
eljött a tél ideje,
hófehér táj, imai,
pelyhei ég fiai.
Eljött az idő, farsangi fánk-sütés,
mágikus erőt ad ez az étel, tudd,
ilyenkor ebből nekem egy véka jut,
zord telet űz a farsangba szédülés.
Lássuk, mit mutat a naptár,
lám, miránk most a farsang vár!
Vízkereszt a kezdet jele,
s február lesz a veleje...