Szuhanics Albert
Lajos puhány, mint egy pocok,
mert a Lali ritkán kocog...
akkor is csak az ablakon,
futva fogyni lusta nagyon...
Add csak ide a krétát,
rajzolok egy rakétát,
üljünk bele hamar ma,
indulhatunk a Marsra!
Harmadik vasárnap
június havában
mily magasztos napot
támaszt a családban!
Itt a tavasz húsvétja,
kösd a rózsát csokorba,
hajnal pírja, aranyozd,
bazsarózsa, harmatozz!
A pünkösdi rózsaszirom
tövis nélkül való vagyon,
Isten lelke lángol abban,
mint a fény a tűző napban.
A félelmünk nem szeszély,
mindenhol les rád veszély,
ha belépsz egy szegletbe,
beleléphetsz egy szegbe,
kipukkanhat a gumid,
szétrepedhet a bugyid,
elszakadhat hangszálad,
görcsöt kaphat bal lábad...
Kapálok, kaszálok,
leülök, felállok,
darálok, babrálok,
kukoricát hántok.
Én hat úszásnemben úszok,
jobban hidd el, mint egy túzok,
mell, - gyors, - pillangó, - hátúszás,
kutyaúszás és adósság.
Én vagyok a gitárkirály,
a hangszerem tüzes gitár,
ha ahhoz van kedvem nekem,
hangszeremet megpengetem.
Ott várnak engemet,
hol ködben fény dereng,
az én időm lejárt,
örökre elmegyek!
Elballag a vén diák,
s a búcsú oly nehéz,
könnyeivel küszködik,
de mégis menni kész...
Bégettek a barikák,
míg jöttem a réten át
húsvét reggel hozzátok
locsolkodni, leányok.
Ide-oda loholok,
szép hölgyeket locsolok,
asszonyokat, lányokat,
mint zápor virágokat.