Szűcs Ilona Helena

Szűcs Ilona Helena

Ez a profil egy elhunyt szerzőhöz tartozik.

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ölembe rejtem

Emlékszel a hajdani kócos nyárra,
mikor selymes fűben fürge szöcskeként
ugrándoztunk, s te, a csábító legény,
csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.

Tovább...

Szeptember hajnalán

Napok óta marja szemem
az álmot kergető nyugtalanság.
Vihar dúl szívemben, és nem lelem
szavaim tiszta balzsamát.

Tovább...

Amíg szívünk csintalan

Tónak végén lenge fátyol,
pókhálóból szőtt varázs,
holdnak fényén megcsillanó,
apró gyöngyök, mily csodás.

Tovább...

Tűzben égett

Aranyleplét reám vonta,
simogatta arcomat,
bőröm pírja felragyogott
augusztusi ég alatt.

Tovább...

Szívet formálsz

Miként a hajnal fényében
a nyíló virágok,
bókolva siratják a tegnapok örömét;
úgy könnyezem én is,
nyíló szarkalábaim szolid derűjét.

Tovább...

Onnan repíts

Hányszor éreztem már fájdalmát a múló alkonyatnak,
mikor a napkorong utolsó sugaraival intett felém,
s mint búcsúzó szerető dajkált szemlesütve, tenyerén.
Ó én szegény, kit elhagy olykor a remény,
magamtól kérdezem,
vajon látom-e még a holnapom...

Tovább...

Lépteid elmosták

Hiába minden, könnyem is hullik,
ablakom ásít, nem jössz te már,
tenyerem rejti pergő fájdalmaim,
lelkem is kihűlt, néma a száj.

Tovább...

Nyár volt, vágy volt

Emlékszel...
Apró fények ragyogtak a cseppekben,
és bőrömön magukba szívták
a sokszínű szivárvány színeit.
Lassan, gördülve csiklandott,
és vélem együtt ujjongott a nyár.

Tovább...

Bűvöletedben

"Előttünk" a puha lábnyomok telet
rajzoltak a sétányra, s az alkony, barna
hajadon fényesen felragyogott.
Félszeg árnyak osontak, "sugárkoszorút"
vontak márvány homlokod köré, mintha
búcsúzót, utolsó érintést küldenének;
majd "csenddé" szelídülve szunnyadjanak,
fények és hangok a néma merengésben.

Tovább...

Illatozzanak

Lelked tiszta üvegablakán át nézel...
és simogató tekinteted bűvöletében,
görcsbe rándul bennem a sóvár érintés,
hogy ereimben vágyam kitörő tüze lángoljon.

Tovább...

Röghöz kötött világ

Átkozott a röghöz kötött távolság,
mely úgy növekszik a szikesen,
mint homokba fúló ősi tanyák...

Tovább...

Gyöngyös ékem

Selyemkóró gyöngyös ékén
hajnal fénye úgy ragyog,
mint szemednek tüzes kékjén
ébredező csillagok.

Tovább...

Gondolj a kékre

Ha színekkel szeretném leírni,
mit szavakkal nem lehet,
gondolataim palettáján
már kék uralja a szívemet.

Tovább...

Karácsony Nélküled

Karácsonyi fények, mikor kigyúlnak
Egy sötét téli éjszakán,
Emlékeim már soha el nem múlnak,
És didereg a fagyott téli világ.

Tovább...

Karácsonyra készülődve

Kimostam a lelkemet,
legyek néked hófehér,
Karácsonynak éjszakán,
mikor lelkünk összeér.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom