Szuchánszki Márta
Elmúlt a nyár, jön a hűvös szél, suttog.
Jön a hüvös szél, suttogva mesél.
Nagymamák útravalója kisiskolás unokái számára
Drága, kicsi unokám, szeptember van, bizony ám!
Kezdődik az iskola, piciny lábad visz oda.
Gyopárosi tavak, nincsenek rá szavak, gyönyörű!
Körbeöleli a vizet a nádas, mintegy féltőn,
Itt-ott kis sziget szakítja meg a csillogó felületet, gyönyörű!
Nő vagyok, mert annak születtem.
Fogadj el olyannak, amilyenné lettem!
Megyek az úton, nézem a mezőket, réteket,
sok kis vadvirágot s felettük a méheket.
Nézem zöldülő földünket, mi kenyerünket adja,
éppen nyuszicsalád szökken most rajta.
Őzeket is látok, ugrálnak, szökkennek,
felettük a madarak boldogan röpködnek.
Ahhoz, hogy lelkünkben megtaláljuk a békét, mi kell?
Nem kell más, csak szeretet. Szeretve nézni a felkelő napot,
a vele érkező pirkadatot. Ahogy a napsugár megvilágítja az ég
alját a piros színnel, úgy telik meg a lelked gyönyörűséggel!
Temetőbe egy kis virággal menni
Temetőbe egy kis virággal menni,
Leülni a sírszélére, csendben elmerengni.
Addig kell hazamenni, beszélgetni, míg van, aki vár.
Ősz hajával, reszkető lábbal a kapuban vár.
Anyák napján, mikor már nem tudsz kihez menni,
Előveszel egy régi képet, kézzel fogható csak ennyi!
Oly nehéz mindig erősnek lenni,
Mindig, mindig mély levegőt venni.
Karácsony
Giling-galang, cseng a harang, karácsony van.
Kis falumban csend, nyugalom és béke.
Kipp-kopp, ki kopog? Az ablaknál mi mozog?
Hófehér a szakálla, talpig piros ruhája.
Egyik reggel benéztem a tükörbe én.
S mit látok a szemem sarkában? Ráncot.