Szuchánszki Aranka
Szeretek várni a hajnal csodájára,
felkelő Nap pompás fényáradatára.
Szeretem reggel a hálát a szívemben,
azt az örömöt, hogy ismét felkelhettem.
Azon gondolkodtam, míg sétáltam haza,
vajon tényleg létezik-e a csoda,
talán éppen a Mikulás az, ki hozza,
vagy ahogyan mondják, talán a Jézuska.
A Mikulás nagyon készül,
a zsákja már ki van mosva,
mára sűrű a programja,
talán még bele is őszül.
Keresed magad, a kérdés ismét ott van
gondolataidban, fájó csontjaidban,
lelked mélyének rejtőző sarkaiban,
s falakon leomló sötét árnyékokban.
A hit, remény, öröm és a szeretet,
a várakozásnak ez ad értelmet.
Az emberek szíve ünnepre készül,
advent fénye bennünk csodává mélyül.
Legyen ünnep a várakozás,
szív melegében vágyakozás,
gyertyák lángjai felfénylenek,
örömhírhozók közelednek.
Testem mélységébe csendben elmerülök,
a csillagok és bolygók közé repülök.
A gondolataim sokszor messze szállnak,
fel, a magas égbe, s már nem is látszanak.
Egy nap majd felmegyek a mennyekbe,
bekopogtatok - Uram, engedj be!
Soká tartott, hazatértem végre,
muszáj születnem majd új életre?
Valami furcsát álmodtam,
éjjel álmomban meghaltam,
hullámzó síkba zuhantam,
eltűntem a valóságban.
Nem takarsz be, fázom minden éjjel,
Egyedül hagysz, s én egész nap félek,
nem fogod kezem, s lóg a semmiben,
nincs támasza, csak lazán elpihen.
Akivel évek óta éled napjaid,
sokszor nehezen viseled a hibáit,
aztán, amikor elveszíted őt végleg,
szívesen elfogadnád, de már nem lehet.
Ha szeretted készül utolsó útjára,
segítsd őt, a lelke találjon sorsára.
Legyen neki könnyű a távozás terhe,
ne fájjon szívének az elválás perce.
Tudom én, neked is van egy történeted,
mikor padlón voltál, s fájt az önérzeted.
Megsebeztek, hanyatt löktek, elárultak,
és bár a nyílt sebek már rég begyógyultak
Leláncolt lélek lapult egy fájó testben,
olyan sokat küzdött, nem hagyhatta cserben.
Tapasztalni kellett az élet szépségét...
Oly korán jön ilyenkor ősszel az este,
sárgult levelek pihegnek alvó kertbe.
Én elbóbiskolok a billentyűk mellett,
elfáradtam, ma a semmittevés kellett.
Jól megpirított minket az idei nyár,
kicsit sok volt már ez a vakító fényár.