Szöllősi Bernadett

Szöllősi Bernadett

Született: 1987. március 21.

Népszerűség: 43 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Cinkelt lapok

Körbeveszik szívemet némán a csöndek,
az álmok benne halkan nyílnak és törnek.
Élet - néha jó lapok jönnek, néha rosszak,
de ne adja az ég, hogy egyszer neked osszak.

Tovább...

A pohár alján

Rajtam kívül semmi nem mozdul,
csak némán, kifosztva állok itt.
Üres szívem hangosan kondul -
csókról és kalácsról álmodik.

Tovább...

1011

Anyám ezt mondta

Mára elfoszlott szürke kabátom,
öltései közt az idő árvátlankodik.
S ha én ezt előre tudtam volna, barátom...
hogy még a hetekkel is minden változik.

Tovább...

Fogkefe

A fogkeféd, tudod, még mindig a pohárban áll,
s ahogy elnézem, most már ott is marad.
Nem látom majd többé: a kezedben, hogy áll,
nézd, a szárára egy kis fogpaszta tapadt.

Tovább...

Ha menni kell

nővéremnek

Ha menni kell, hát menni kell,
még ha ezer emlék húz is vissza.
Ne félj, a nap mindenhol ugyanúgy kel
akkor is, ha könnyed most arcod issza.

Tovább...

Bennem - Tőled

Bennem Tőled szárba szökik az ihlet:
múzsák csókjait lábam elé hinted.
Megbecsülni jól kell az ilyen kincset:
vers születik, hozzád írom - Téged illet.

Tovább...

Engem, majd

Itt kezdődik bennem valahol a csend
és a káosz is - én már csak ilyen vagyok.
A fejemben minden van, kivéve rend,
valahogy nélkülem telnek itt a napok.

Tovább...

Telik

A mutatók ólmosan vánszorognak,
a percek részeg-inogva tántorognak,
már este nyolc, lassan ez a nap is eltelt,
és minden óra taszít rajtam egyet.

Tovább...

Az ősz (meg Te)

egy parkban tett séta ihletése nyomán

Az ég felettem szürkén terül és
valahonnan fahéj illatot hoz a szél.
A hűvös metszi arcom: éles kés,
lassan, de biztosan erre kacsint a tél.

Tovább...

48 óra

Itt lassan nyúltak meg az árnyak,
még `Te illata` van az ágynak.
Én fekszem csak rajta, ruhában, egyedül.
S hogy ezt leírtam: lélekben egész meztelenül.

Tovább...

Pohár

Nézd, ma is a csillagokat lesem,
rám kacsint egyik-másik félőn.
S szívem nincs, hogy ezt szóvá tegyem -
mikor az égbolt fénylik ily kéklőn.

Tovább...

Nyár végi melankólia

Őrlángra tettem a szívem én,
ma csak a csillagokat lesem.
A világ összes zaja egy felhőn pihen épp -
csak a hiány kong bennem üresen.

Tovább...

Csíkos az ég

A víz mögött félve csillog már a nap,
pedig messziről köszöntget még csak az ősz.
A fák levele hullik; megannyi fakó, száraz-lap,
lassan földet érnek: végül mindig a halál győz.

Tovább...

Szív-garzon

Két kamra meg pitvar, egy szoba-konyha,
kis kockás terítő felfeslett korccal.
Ablakain néha este besüt a Hold,
párban nézni már nem tudom, milyen volt.

Tovább...

1720

Nem illettünk össze, kedves

Én cukor nélkül iszom,
az enyém neked keserű,
- mondod: az ember társas lény,
de néha jobb nekem egyedül,
te sötétben szereted,
én meg napfénynél,
és nem párnák közt,
hanem a kanapén...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ