Szokodi Ferenc
Ábrándozások idején
Patakparton
Vén platánfa
Alatt állok,
Papírcsóna-
kot csinálok.
Emlékezni jó
Megfogtalak,
El nem szaladsz,
Míg cuppanós
Csókot nem adsz.
Artemisz?
Te huncut kis hamis,
Nem tudnék elfutni,
Hogyha vadásznál rám...
Bikaképű Zeusz főisten egykoron
Gyűlést hívott össze fenn az Olimposzon.
Magamba roskadva hallgatom a csendet,
Érzem, ahogy marja idegrostjaimat.
Ennél nagyobb kínt a Sátán sem teremthet,
Börtönben a lélek, mikor a test szabad.
Jónál jobbra vágyni, csodás "adomány";
Ásító vermében csügged a magány...
Bősz vihar dúl a vidéken,
Hó alatt reszket a táj.
Hajnali himnusza régen
Csendre ítélte magát.
Elment a vonat
Az éj-város jeges, szikrázó szőnyegén
Meg-megállok félve, s a haldokló remény
Végkínját kioltó őrjítő vallomás,
A távoli, tompa, halkuló kattogás
Ritmusát temetem
Összetört szívemen.
Emlékezni jó
Mintha kristálykelyhek koccannának össze,
Friss, harsány kacagás szüremlik fülembe.
Ha érzékem nem csal, nem is lehet messzi,
Vágyam kél a forrást hamar felkutatni...
Ej, ha Te tudnád mily` nagy az én örömöm!
Hát él a Poéta! Válaszod megköszönöm.
Mint a medréből kilépett patak,
Köd-takarta tágas árterén,
Tévelyegve kerestem az utat;
Lelkemet biztatta a remény,
De hőforrása kihűlt, elapadt,
Enyészni kezdett az érzemény.
Beszédgyakorlat gyanánt...
1. A siklónak nincsen lába,
Azért nem jár iskolába.
Nem is beszél, csak sziszeg,
Fogjad meg, ha nem hiszed!
Fárasztó nap után vacsorám fogyasztom,
Jó bortól sem mentes terített asztalom.
Az étel s az ital alig fér meg bennem,
Úgy érzem, mielőbb le kell heverednem.
Zsupsz! Belehuppanok a paplanos ágyba,
S alattomban rákezd agyam furcsa álma...