Szőcs Sarolta

Szőcs Sarolta

Született: 1955. január 19.

Népszerűség: 163 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Most és mindörökké

Kisfiam emlékére

Ma virágok sírnak, megtörik a fény is,
Ma szeretet ünnepe, könnyezünk mégis,
Meghajlik az idő, a múlt emléke hív,
Ilyenkor úgy érezzük, megszakad a szív.

Tovább...

Katonasíroknál

Lehanyatlott már a Nap, csendes a csatatér...

Tovább...

Magyar honban

...Ha gyökereidet egy nemzetből veszed...

Tovább...

Édes anyanyelvünk

A magyar költészet napjára

Versbe menekülök, ez lelkem kórháza,
Soraiban kincsek, emlékek tárháza,
Betűi nyissák meg rég bezárt kapuját,
Biztonságban őrzik sorsom virágát.

Tovább...

Fájdalmas tavasz

Tavasz zsibongása, pillanat varázsa
Valamikor holdfényből font esti mesét,
Korán nyílt bimbózó érzelmek virága...

Tovább...

Álmodlak, gyermekem

Úgy érzem, kínoz, itt mellettem van,
Megragadott, verset ír az idő,
A múlt emlékén még szárnyal felém,
Megtorpan, mert nem látszik a jövő.

Tovább...

Újév hajnalán

Holnap édes madárdallal
Virradjon ránk újabb hajnal,
Ébredjünk Isten tenyerén
Újév első, szép reggelén!

Tovább...

Dérverte virág

Őszi éjszakán

Ősz van, s a vén tölgyfa összerezdül,
Zúzmarás könnyeit törli a határ,
Suhanó emlékkel lelkemen keresztül
Újabb évet felejtett arcomon a nyár.

Tovább...

Szeretni a sírig

Életem lágyan lengő lélek zenéje,
Még halkan dúdoló, mint a nyáresti szél,
Csak oly tiszta szeretne lenni, s bűntelen,
Mint téli, frissen hullott hóban a fehér.

Tovább...

Hiányzó érzések

Szívemmel hallgatom lelked szavát,
Legszebb csillagként ragyogsz az égbolton,
Felém leheled a Hold sugarát,
S fényében virágként élek sírodon.

Tovább...

Toll és paletta

Mire jó egy festmény, ha csodálatunkat kérte?
Mire jó egy verssor, ha könnyezünk is érte?

Tovább...

Égi kegyelem

A menyország birodalma

Te voltál mindenünk, egyetlen gyermekem,
Naponta kenyered volt az én szeretetem.
Kerestem tekinteted, s ártatlan arcodon
Hálásan mosolygott a könnyező fájdalom.

Tovább...

Hamuban sült pogácsa

Érzem, még ringat az otthonom bölcsője,
Talán koporsóm fáján még madár dalol,
A sors árnyai közt őseim emléke,
S szülőföldem szépsége lágyan átkarol.

Tovább...

Kendőbe kötve

Kegyelettel emlékezve

Katonákat vittek, ne vesszen a haza,
Közülük legtöbben nem térhettek haza.
Mikor szép az élet az ifjúság delén,
Meghaltak az álmok a harcok mezején.

Tovább...

Szomorú emlékek

Nyitott ablakomon belebbent a szél,
Az asztalon gyertya sírdogál égve,
Tudom, lángot többé már nem remél,
Legördül, mint könnycseppjeim gyöngye.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom