Szobacson Noémi
Egy fénykép.
Sok évvel ezelőtti, boldogsággal teli volt
Karácsonyi idill, a családról szólt
Részlet
Érzelmi értékeket hátrahagyva
Csak gyűjtöd a jobbnál jobb külsőleges értékeid,
Ám idővel ráeszmélsz...
Lívia
Bohókás szélben suhanó szeretet
Időnként szorosan összefúj Teveled.
Holtainkat kegyes földünk ölébe adjuk,
S álmodunk halkan titokban róluk.
Egy álomba zuhanva szenvedünk.
Ha tudnánk kapaszkodni egymás kezébe...
Szeretnék egy tavat.
A tóba sok halat,
A tó mellé egy házat, melyben senki sem fázhat.
Szélcsend,
Az óra nem is vagy csak alig jár,
Az ajtó mögül szivárgó félhomály.
Inkább leszek egy szem borsó,
magányos kisujj a világban,
eltiport vadvirág,
ki sohasem hibátlan.
Rohanó világban marcangolni magad,
Az lebeg csak előtted, hogy mi is lesz a javad.