Szilágyi Anita
Nem tudhatod, meddig
Zakatol veled a vonat,
Ezért éld meg minden
Adott pillanatodat,
Tudj örülni az apró,
Csoda dolgoknak,
A tavaszi fuvallatnak,
Nyíló virágoknak...
Húzd fel a cipőmet,
Átadom, csak egy napra.
Azt mondod, nekem könnyebb.
Éld az életem egy pillanatra!
Férfiak, elképzelitek,
Lelki szemeitekkel, lerajzoljátok
A nagy női ideált!
Álmaitok asszonyát!
Édesanyám, éled a tavasz,
Napfény arcodon fájdalomtapasz,
Megölellek szeretettel,
Őszinte gyermekérzésekkel
Megérintett az érzés,
Felgyulladó szikraégés,
Hóra szórom íriszemet,
Csak hogy ne lássam tekinteted
Farsangi bál van itt készülőben
Minden gyermek örömére,
Lesznek itt különös álarcok,
Macskák és leopárdok
Valamikor mi voltunk az üde, tavaszi rózsák,
S fényesen ragyogtunk, mint a napsugár,
Mondták nekünk a mesét, regéket,
Oly tisztán csenget minden igézet,
Mikor még fiatal virágszálak voltunk,
Akadt több udvarlónk, hisz csodáltak minket...
Őszintén szólni ma már vétek,
Még a hátad mögött kinevetnének!
Nem lehet tudni, ki barát, ellenség,
Vagy a vadnak szelíd eleség
Elengedlek csak úgy, hirtelen,
Mint a hógolyót, mi tenyerem
Melegétől megolvad egészen,
Tisztán pár vízcsepp marad belőled,
Mely kicsit párásítja bőrömet,
Nem kell nekem a színjáték!
Hogy Angyal volt, ma már jól tudom,
Elkísért egy rövid életszakaszon,
Átmelegítette szívem, ha fáztam,
Szemeivel rám tükrözte a nyugalmat,
Hangjával hozzám csilingelő védőangyalaimat,
Erősítést adott gyengülő testemnek...
"Rege, rege, regös ének,
Adjon az Isten vigalmat mindenkinek!
Körbetáncoljuk vénemberünket,
Kitrombitáljuk decemberünket."
Kifosztottátok karácsony szépségét,
Elloptátok a jászol édes melegét...
Kis Jézus születését várjuk,
Békességre szívünk kitártuk,
Hószárnyak csilingelnek fenyőágakon,
Angyalok suhannak fényszálakon
Hol csavarogtál?
Te, eszelős Szerelem!
Mikor szél süvített bennem,
Mondd, hol voltál?
Én azt mondom, állandóság,
Neked a változás, körforgás!
Én nyugalmat kérek halkan,
Te csinnadrattát zendítesz gyorsan!