Szilágyi Anita
Hét hóvirág
Hangosan szól a zenebona,
elmegyünk mi oda,
ahonnan jön a muzsika,
örvendezik hét kis fruska.
Vegyük elő maskaránkat,
Mellé jó nagy kolompunkat,
Készüljünk a farsangi bálra,
Elijesztjük a telet nemsokára
Talán holnap elmegyek,
hagyok szívedben egy picike jelet,
magamból kis töredéket,
amivel megőrzöd emlékem.
Kívánjuk, az új év szépet ígér,
sok jót ad, nemcsak elkér,
béke legyen az egész világon,
kikelet nyíljon millió szívvirágon
Jövőre mindenki boldog legyen,
Teljen az új esztendő örömmel,
Bánat, veszteség senkit ne érjen,
Lakjunk jól egy nagy tál malacsülttel
Puha hópihék ringnak fenyőágakon,
Betlehemben teljesült egy édes álom,
Szentgyermek szuszog szalmajászolba`,
József és Mária pólyálja meleg gyolcsba.
Más ez a Karácsony, olyan rideg,
Lelkem sajdul, beleremeg...
Könnyű álmom volt az éjjel,
Édesanyám jött szelíd fénnyel,
Láttam törékeny alakját,
Megöleltem gyenge vállát
Zsákja csörgött hét határon,
Be is nézett minden házon,
Messze Lappföldről érkezett,
Rengeteg ajándékot készített
Csingilingi, csengő szán
Siklik gyorsan, szaporán,
Rajta ül a Télapó,
Jóságos őszapó
Küzdenem kell magamért!
Akkor is, ha a világ félreért,
Tenni, hogy ember maradjak,
S a világba nehogy szétszóródjak!
Vége szakad a szenvedésemnek,
Mitől évek óta borúsak a fellegek,
Kitisztul végre a horizont felettem,
S mosolyogva indul a reggelem