Szilágyi Anita
A mi falunkban
Kiülnek a tyúkok a padra,
Mindennap másról szól a pletyka,
Pitvaruk előtt bezzeg lenne mit kaparniuk!
Meddig kell harcolnom még?
Mikor mondod: most már elég?
Gyanús ez a csend,
Bennem a szellő sem rezzent,
Nap sem csal arcomra derűt,
Lehet, nemsokára elköszönök,
Mert az nem lehet, hogy bent
Minden ilyen hallgatag...
Uram! Borítsd ránk
A napfény fátylát,
Csendesítsd el az égi
Háború morajló haragját
Piros pünkösd virágban,
Áldást szór a világra.
Lélekszirmunk pünkösdirózsában,
Szentháromság ünnepnapjára
Ne mondd azt nekem,
"nézd, az élet szép",
vagy mert csak
rosszkedvem van épp.
Vágyom a friss levegőt,
oxigénnel tölti a tüdőt,
arcod tőle rózsaszín...
Édesanyád fáradt könnycseppjei
Édesanyád fáradt könnycseppjeit,
Ha meglátod elgyötört arcán,
Ne nézz rá közömbösen, furán,
Gondolj vissza arra,
Ő az a Nő, kiben kilenc hónapig fejlődtél,
Egy testben voltatok két élet,
Köldökzsinórjából táplálkoztál,
Pocakjában rúgkapáltál...
Szeretném, ha nem lennék árva,
Ne lennék senki mostohája,
Ha párommal repülhetnék vándorútra,
Ne lenne szívem a hét toronyba bezárva
Hej, lányok, lányok,
Hollókői lányok,
Milyen szokás járja
Húsvétkor nálatok?
Levendulaillatú mezőn libegőzöm,
Szellő dallamával egy valcerra keringőzöm,
Szoknyám fodrait fellebbenti lágy sóhaj,
Szétárad testemen ezernyi fényraj
Szabadon szállva, mint a pillangó
Kalitkádból kireppenve szabad vagyok nélküled,
Foglyul ejtettél, s szárnyaim jól letörted.
Tavaszi széllel szállok én a tarka réten,
Napocska átmelegíti szárnyaim gyengéden
Sírt egy lélek, nem hallottátok.
Érzelem nélküli, diagnosztizáltátok.
Tűzön járok, lángot viszek,
Elvesztettek Vesta Szüzek!
Kiállom a tűzkeresztséget értetek,
Égő talpamon sajognak a sebek
Nem tudhatod, meddig
Zakatol veled a vonat,
Ezért éld meg minden
Adott pillanatodat,
Tudj örülni az apró,
Csoda dolgoknak,
A tavaszi fuvallatnak,
Nyíló virágoknak...
Húzd fel a cipőmet,
Átadom, csak egy napra.
Azt mondod, nekem könnyebb.
Éld az életem egy pillanatra!