Széllné Gera Andrea
Kerek, sárga
leszállópálya
fogadja mind
a gépeket:
pillangót,
legyeket,
méheket.
Túl vagyunk a hideg télen,
vasalja sugarait a Nap,
hazaszörföznek a szélen
vidám költözőmadarak.
Tegnap jött, mindenki látta,
az avart fütyülve rúgta szét,
előbb deret szórt földre, fára,
majd zsebébe dugta két kezét.
Klassz ez a hinta-palinta,
ellazulok benne ringva.
Előrevisz: lábadat nyújtsd ki,
majd ne feledd hátrahúzni!
1.
Hinta, hinta, hinta,
kék az égi tinta.
Mártsd be kezed-lábad,
rajzolj tündér-szárnyat!
Őszidő van, illatos,
sárga, mint a villamos.
Barna és zöld is picit,
láthatsz sok szép szín-pacát!
Ismerek egy öreg borzot
- nem épp jóravaló -,
szerinte ő üzletember,
szerintem meg csaló.
Teve
A teve tele szájjal rágja a pépet,
ha rossz a vacsorája, leköpi a séfet.
Nyalnám a mézet! Falnám a málnát!
- szőtte a mackó lázasan álmát.
Korgó pocakja is kérte a jussát:
Ennék gyümölcsöt, meg halnak a húsát!
Mi minden történt életemben, nem gondolnátok, ó, skacok!
Ja, amúgy én egy piros-fehér kockás abrosz vagyok.
Egy kisvendéglőben születtem, ez volt mindig az otthonom,
és ezt sokféle szerzettel kellett megosztanom.
Rettegett húsevők étke ő,
a szavannán élő növényevő.
Még szájából kilóg a zöld falat,
de farába már egy fogsor harap.
Afrikai szavannákon
ragadozni ám az álom:
ha növekedsz zöldségfélén,
nem állsz a tápláléklánc élén.
Egykor a katica hátán
nem voltak még pettyek,
el is volt kenődve ezért,
azt hiszem, egy cseppet.