Szekér József László
Tél volt, hó esett,
s a lelkemben görgetett
rideg, hideg, fagyos ágakat.
S mikor csend lett,
egyszercsak megjött a kikelet.
Nőnap felé
Zsuzsanna napkor
Ez az öreg tél meg,
Mint a kíváncsi emberek,
Mint a vének
Nőnapra
Nekem hőt adva
Önt adja biztatva buzdítva
Virágot szakítva csokrokban megkapja
S a szeretete visszaszáll önre.
Téltemető tavaszköszöntő,
vízre a farsangi koporsó.
Maskarás kavalkád csónakban,
ha a Dunán átkelnek, pokláde
fekete szarvakkal, fekete mosollyal
arcuk ijesztő.
A bodzabokorban mennyi bók van.
Sárga, tavaszi szélben ringató szóval,
nászdalzengő, fehér bibékkel,
égi kékben csókkal.
Enyhe zápora a virágpornak
vígan száll vele, feloldónak.
Tavaszt hint a Valentin,
Bálint bólint, a hó nincs,
feszülnek már a rügyek,
az érzelmek.
Hová viszed a szívemet?
Talán kell neked?
Vagy mégse?
S észre sem veszed
Hull, hull a falevél,
sárga vigasza
mit sem ér.
Szívünkben megremeg.
Most is a tavaszt keresem.
Lelkemben mindig visszatér.
Egy bögre kakaó volt
minden reggel, édes tejjel.
S a bögrébe belebújt forrón
édesanyám mosolya, szeretete.
Farsangi felvonulás
Áll a bál indul már a jelmezes felvonulás, furcsa lett a világ, furcsa vele ez a tánc.
Roppant örömök, velük röpködök.
Csobban a tóban a réce szárnya
Csobban a tóban a réce szárnya,
Iramát egyre jobban szaporázza.
Siklik a széllel messze, beljebb.
Úszik halkan integetve.
Zsibongó bálterem
Zsibongó, bongó,
bingó a bálterem.
Nyüzsög a farsang,
zsong a zene
Hány szűk esztendő jön még?
A lyukas szitákból kifolyt az élet.
Elcsorgott remények, vétkek.
Friss hó is vérzik,
az eső is mossa.
Végét járja az esztendő.
Lépeget még egy-kettőt.