Székelybői J. Sándor

Székelybői J. Sándor

Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vágyálom

kihallatszik a türelmes emberek élete
a reményekkel bekerített bői házak közül
és végül egy jelentéktelen emlékfoszlány
egy ablakot nyit szemben a dombokkal
és újra eljön majd az a nap
amikor sétálni fogunk kettősben
a kiserdő alatti Lipódba
kézen fogva a meggyfák között...

Tovább...

Az önámító

örökzöld fák között lakik
pergamenbe csomagolt emlékek között
az időt áthidalva illúziókat árul
hosszan beszél az ólomkatonákról
az újra kezdett szerelemről
és az örökkévalóságról
lágy mozdulatokkal a levegőbe...

Tovább...

Ez vagyok

nem vagyok az az egyedüli ember
aki felhőket terelne az égen
vagy aki meg szeretné változtatni a világot
de olvashatóan akarok írni az élet felszínére
mert én nem magától érthetően élek
ha úgy érzem hogy úgy kell
kitörlök mindent és újra kezdek
nem élek egy négylevelű here...

Tovább...

Emlékeztető

3X J-nak

csak nyitott lélekkel és behunyt szemmel
láthatod, hogy a száraznak vélt ágakon
egy végtelennek tűnő évszaknak
a kifakult színtelen napjain is
hogyan nyílnak névtelen senkitől nem ismert
emlékeztetőként útjaid mentén apró virágok

Tovább...

Tavasz

holnap lehet elfelejtem a neved
Bő csak egy másik történet lesz
és én egy öreg ember a fák között
ott élve az erdő mélyén a rengetegben
ahol nem lesznek magukra hagyott
magukba zárkózott emberek
mindig szerettem volna egy erdőben lakni
valahol akárhol mélyen a hegyek szájában...

Tovább...

Borús látomás

mind behatóbban kezdi befedni a sötétség a fényeket
minden nap észlelem hogy távoznak el
az emberektől az emberek
látom a felhőket ahogy a völgy felett
őgyelegve átmennek elmennek és nem térnek
vissza már sohase
nyomukba nyílnak egyszerre ablakok melyek a napra néznek
és jelentéktelen rövid évek a hosszú évek megett...

Tovább...

Szinte hiába

a kötetlen vad hétköznapok
múlnak és köztük a vasárnapok
és lesznek holnapok
és közöttük mi is lesiklunk
az idő lejtőjén csak úgy
csendben hogy senkit ne zavarjunk
te egy tártkarú völgy sóhajába
én elrejtőzve egy készülő könyv lapjaiba...

Tovább...

Őszi látómás

Szente Kingának tiszta szívből

A keserűség szívembe
úgy fészkelt,
mint a dió héjába
a cikkelyek közt
az elszáradt kereszt.

Tovább...

Csírázó ígéret

Régi lajtorjás szekerek viszik messzire hiányzásainkat.
A hátramaradt keréknyomok közt
harmatos, apró, névtelen vadvirágok nyílnak.

Tovább...

Egy képzelt esti séta a kórház ablakából szemlélve

Az úton kóvályog a tél,
álnok lelkekben lakozik a fenevad.
Konzervdobozban élnek az emberek,
vesszők, pontok és felkiáltójelek
vannak az emberek életében.

Tovább...

Fasult pillanat

Az idő suhanásán, integető évek
bölcsői ringatásán nem észleled,
a kiserdő szélén a bői hóvirágok...

Tovább...

Tavaszkor

A kikelettel megérkezek,
ha még a tiednek érzel,
és ott a szelíd lejtőkön
lelkemet deríti
a zsenge, apró bimbók
bomló szirmai,
ékesítve az egyre csak
zöldülő bői völgyet.

Tovább...

Emlékekben született üzenet

Sok szó el fog hangzani,
színes gombok, képeslapok,
és impressziók cserélődnek,
és egy olyan nap,
mint a többi más,
rólunk is fogják mondani,
hogy teli félelemmel bementünk
a nyíresbe, és onnan láttuk...

Tovább...

A bői völgybe

a bőieknek szeretettel

Sok ideig fájón néztem a falut,
a visszamosolygó naplementét,
s az olyan reggeleket, mint a betöretlen
vadlovak, melyek nem ismertek
sem béklyót, sem nyerget.

Tovább...

Cirkáló gondolatok

az otthontalan lelkek süppedése körül nő a hó.
e ködös világban a hit, mind az időutas, jár-kel a nagyvilágban,
fényét ontja a fagyos világra.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ