Szegő Judit
Mint díszeitől korán megfosztott fenyő,
mely a kuka mellett kidobva hever,
s bár tűlevele zöld még, de nincs benne erő,
lassan szétrohad s a sárban eltelel.
Könnyei elmossák el a hajnali sötétséget.
A cseppek magukba gyűjtik a nappal forgatagát.
Fekete gondolatok áteveznek az estéhez.
Felveszik hajójukra a csendet, s a magányt.
Színesen bólogatnak a fák igent!
Búcsúkönnyek égnek bennem... itt bent.
Magány bujkál a susogó avar között.
Búcsút int a nyár, az ősz beköltözött,
s duruzsol a kályha melegében.
Csöpög a nyár könnye a fákról.
Az irigy tél már nem tűri meg.
Benne élet alig pislákol.
Melege eltűnt, fagyos, rideg
...és hirtelen ősz lett.
Testemen megállt egy riadt verítékcsepp.
Elgondolkodott.
Látta maga előtt a deres tájban didergő önmagamat.
Zuhanok! Félek, összetör ez a keserű világ.
Csócsál, apróra rág kövült értékeket...
Ifjúságomban még a Bee Gees dalolt,
s szállt a dallam át utcákon, tereken.
Szabad voltam, mint a madár.
Jövőm titok volt, csupa rejtelem.
Forró a szél, talán lázas.
Szíve fáj, mert nincs senkije.
Olvad csendben, mint a lágyvas.
Bújna tán, de nincsen mibe.
Hetven lennél, ha lennél,
és én megköszöntenélek.
Élő lelked több e csendnél,
de más lett az ítélet.
Elmarad az idén, vagy tán örökre, a megérkezés biztonsága,
a majdnem-feledések újraélesztése,
a kertben bólogató öreg diófa denevércsalogató zöldje,
a pókhálóba burkolózott szobák hívogató ölelése,
a kastély örökkön megcsodált ódon-romos szépsége,
a Balaton felől felszikrázó alkonyi fények varázsa.
Jégfalba dermedt napsugarak
zebracsíkot vetítnek a délutánba.
Alkony a szélnek majd utat ad,
csillagfényt égről letörli jégruhája.
Magányom stációival ismerkedem.
Beültetem magam az emlékezés virágcserepébe.
...és nem tudom, mi lesz velem?! ...
Mit írjak leltárom hiánytengerébe?
Ballagok az őszi sárban a karácsony felé
lucskos levelek közt. Színük barackzselé,
melyet ottfelejtett az idő a kamrapolcon.
Maszkot öltött immár e tél,
és mint kacér tavasz, csábít.
Langyos, meleg március - ledér.
Tar ágon egy rigó víg dala ámít.
Kisgyerek vagyok, képet rajzolok
Kisgyerek vagyok, képet rajzolok.
Füstöl a kémény, kicsi a ház.
Rajta aprócskák ablakok.
Ajtajához út kacskarigaláz.