Szegő Judit
Nem tudom, melyik volt nehezebb?
Elveszíteni a valóságban téged?
Vagy álmomban, mely rám nehezedett,
és egy esős, téli éjszakában felrémlett?
Még a hó sem akar lejönni a földre
Még a hó sem akar lejönni a földre,
Esőt sír, csak úgy magának.
Izgatottan remeg a fenyőfa zöldje:
szerez-e örömet egy családnak?
Nyitott, gigerli kabátban jár még a november...
De zsebéből kilóg az első gázszámla.
Éjjel zúzmarától vacog állat, ember,
S nehéz takarót húz didergő álmára.
Halottak napja Halloween-be öltözve
...
kiáltják: "csokit, vagy csalunk"!
Friss sírokban megszeppent tetemek
kérdezik, élünk most, vagy halunk?
avagy nélküled
Hideg lett, ugye, te is érzed?
Fák takarják a fázó földet,
aranyló leveleiket átadják a szélnek.
Riogatnak menekülő felhőket...
Hiányoznak a csillagok.
Hiányzik a régi nyár is,
mert amit a sorsom adott,
csak egy túldrámázott frázis.
Miután Jóatyámat a Parkinson elvitte,
bár a körzeti e diagnózist végig nem hitte,
Apám győzött, s reszketeg kezével búcsút intett.
Farkasrét fája sírjára esőt hintett.
Búcsút int a költő
elindul belőlem.
Kísérik szép szavak
elválnak éntőlem.
Integet. Lassan jön felém, arcán mosoly, kezében botja.
Feje felett felragyog a feleslegesség glóriája.
Beszél, beszél hozzám, válaszolnék is, hogyha
hallana engem. Tudom, nem az ő hibája
...és Godot nem jön el ma sem...
Ébred a hajnali fátyolfény, takaróját lerúgja.
Megérinti szempillámat halvány rózsaszínje.
Erősödik a távoli autózaj halk morajlása...
Majd újra csend, csak a madarak hangolnak.
Csak mentünk... fő, hogy út legyen a lábunk alatt.
Kezünkben kolbász, minden lépéshez egy falat.
A Margit-híd alatt a Duna vidáman csobogott.
Lámpafények villantak lenn a vízen, itt meg ott...
Édes akácillat helyett vén varjú károg.
...s miért didergek, hogyha nem is fázok?
Május van, a fenébe is!
Több melegre többé már nem telik?!
Nem hagyom, hogy fájjon!
Agyamba a múltat betörni nem engedem.
Hiába dörömböl erősen. Várjon!!!
...minél távolabb, és nagyon csendesen.
Álomba menekül a magány.
Alkonytakaróját magára húzza...