Szegő Judit
Elmarad az idén, vagy tán örökre, a megérkezés biztonsága,
a majdnem-feledések újraélesztése,
a kertben bólogató öreg diófa denevércsalogató zöldje,
a pókhálóba burkolózott szobák hívogató ölelése,
a kastély örökkön megcsodált ódon-romos szépsége,
a Balaton felől felszikrázó alkonyi fények varázsa.
Jégfalba dermedt napsugarak
zebracsíkot vetítnek a délutánba.
Alkony a szélnek majd utat ad,
csillagfényt égről letörli jégruhája.
Magányom stációival ismerkedem.
Beültetem magam az emlékezés virágcserepébe.
...és nem tudom, mi lesz velem?! ...
Mit írjak leltárom hiánytengerébe?
Ballagok az őszi sárban a karácsony felé
lucskos levelek közt. Színük barackzselé,
melyet ottfelejtett az idő a kamrapolcon.
Maszkot öltött immár e tél,
és mint kacér tavasz, csábít.
Langyos, meleg március - ledér.
Tar ágon egy rigó víg dala ámít.
Kisgyerek vagyok, képet rajzolok
Kisgyerek vagyok, képet rajzolok.
Füstöl a kémény, kicsi a ház.
Rajta aprócskák ablakok.
Ajtajához út kacskarigaláz.
Andante avagy csendes karácsony
Lágyan csobban a filmen a tenger...
Magába öleli szent karácsony fényeit.
Elfáradtam. A múlt s az idő elnyel,
s álomként vetíti valóságom tényeit.
Lépdelünk mi ketten a semmi szélén
apró piheként, mit vad szélként...
Széttörött Pandóra szelencéje.
Milliárd gonoszság szertegurult.
Tombol a bűn, s többé nem lesz vége,
Európánkra sötétség borult.
Reggelente a félelem ébreszt.
Borzas fejével az ágyamra ül.
Hány napunk lesz együtt, ami még lesz,
s telhet nyugalomban itt... legbelül?
Miféle tavasz ez?
Fekete gyűlöletet virágzanak a szavak.
Állítások helyett tagadás a válasz.
Micsoda tavasz ez?
Nem fájt, amikor még nem voltam.
Vajon fájni fog, ha már nem leszek?
Gondolatom, ha volt, hát szóltam...
Mi lesz, ha föld alatt senyvedek?
Halált virágoznak idén a fák.
Eldobott maszk alatt halott az ibolya.
Meddőn lengenek a téren a hinták.
Sápadtabb lett az anyák mosolya.
Gyere, drága Mikem, át az időkapun! Úgy várlak!
Tömegsírról szedett virágom már régen elszáradt.
Benne hiszlek inkább, és nem a hazug temetőben.
Szerelmedet hímeztem életemre, s szemfedőtlen