Szegő Judit

Szegő Judit

Népszerűség: 304 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vénségbe dermedten

Lépdelünk mi ketten a semmi szélén
apró piheként, mit vad szélként...

Tovább...

2015

Széttörött Pandóra szelencéje.
Milliárd gonoszság szertegurult.
Tombol a bűn, s többé nem lesz vége,
Európánkra sötétség borult.

Tovább...

Az öreg Tót karanténban

Folyik a panelházak légkondis könnye...

Tovább...

2521

Reggelente félelem ébreszt

Reggelente a félelem ébreszt.
Borzas fejével az ágyamra ül.
Hány napunk lesz együtt, ami még lesz,
s telhet nyugalomban itt... legbelül?

Tovább...

Miféle tavasz ez?

Miféle tavasz ez?
Fekete gyűlöletet virágzanak a szavak.
Állítások helyett tagadás a válasz.
Micsoda tavasz ez?

Tovább...

2520

Halálmegvető gondolatok

Nem fájt, amikor még nem voltam.
Vajon fájni fog, ha már nem leszek?
Gondolatom, ha volt, hát szóltam...
Mi lesz, ha föld alatt senyvedek?

Tovább...

Feketére koronázott tavasz

Halált virágoznak idén a fák.
Eldobott maszk alatt halott az ibolya.
Meddőn lengenek a téren a hinták.
Sápadtabb lett az anyák mosolya.

Tovább...

Fanni levele Radnótihoz

Gyere, drága Mikem, át az időkapun! Úgy várlak!
Tömegsírról szedett virágom már régen elszáradt.
Benne hiszlek inkább, és nem a hazug temetőben.
Szerelmedet hímeztem életemre, s szemfedőtlen

Tovább...

leltárhiány

ez egy otthon.
benne virágok között fotel,
melyben ülsz kezedben könyvvel.

Tovább...

3832

Időtlenül

Annyi vers veszett el mostanság bennem.
Sok le nem írt gondolat lett salak.
Rothadni kezdett elmém... testem...
Tétova káoszban égtek el a szavak.

Tovább...

Egy királyi karácsony Gödöllőn

Mély nyomott hagytak a lópaták a hóban.
Fázó madarak csipogják el a titkot:
"Karácsonyra készül a kastély! Sok jó van!"
Vadászatot jelez néhány vércsepp itt-ott.

Tovább...

Amikor én kislány voltam

Bár
az utcán lódenkabátban emberek jöttek, mentek,
s az égből sűrűn hópelyhek estek,
nem repült le mennyből még annyi angyal,
nem szállt fel az égbe annyi fals dal,
mint akkor. Béke honolt végre lent a földön.

Tovább...

November végi hajnal

Lombját vesztett fák között még ott bujkál a nyár,
de arcomra lassacskán ráfagy a lecsorduló könny.
Kóbor macska vadászgat, rigót fog talán...
Hajléktalan szájában bagó, füstje tekeregő közöny.

Tovább...

Mondd!

Fellángolhat-e bennünk újra a tűz,
átkarol-e még valaha a karod?
Hol bujkál a szerelem, mely hozzád fűz,
hisz` fáradt testem ölelni nem is akarod...

Tovább...

Párbeszéd a sorssal

...Lelkem még annyira fiatal.
Ne törj meg, szégyen az alázat!
Arcomon ránc... sovány diadal.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom