Szedő Tibor

Szedő Tibor

Született: 1979. október 22.

Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hegedű sanzon

Húrján könnye,
lélekcseppje
csordogál.
Mélabúsan,
magányosan
sírdogál.

Tovább...

Várakozás

Idő vergődik a türelmetlenség vállán,
tétlenség a mellkasára ejti le fejét.

Tovább...

Hálasorok

Sóhajom a vállamról lehullik,
kezet fog velem a kedves tisztelet,
lelkem ünneplőbe átöltözik,
szeretettel átkarol a képzelet.

Tovább...

Egyszer fent s egyszer lent

Déli harang csendül,
remény örömkönnye
a szeméből kicsordul.
Sors keze szerencse-
magot vet,
ősszel a siker
búzakalászát aratja.

Tovább...

A szél

Kidugta arcát a vérszegény Nap,
lángoló szemei szikráztak.
Reggel a szél jégcsappal furulyázott,
szájához tapadt az átlátszó hangszer.

Tovább...

A Télapó puttonya

Csordultig tele van, titkokat rejt,
fénylő kincsek tárháza belsejében.

Tovább...

A felöltöztetett fenyőfa

Szonett

Csodás betűk díszítik a ruháját,
szóvirágok lógnak az ágain,
hasonlatok ölelik a mellkasát,
szavak a léleklantja húrjain.

Tovább...

Beborító homály

Szolganép elburjánzó tömege,
harc dúl az elme hadszínterén.

Tovább...

Ébred a természet

Megnyílik az égbolt könnycsatornája,
ősz az ágat tar kopaszra borotválja.
A rozsdás levelét egy kupacba hányja,
kényelmes az erdő sűrű ködkabátja.

Tovább...

Tanka csokor a novemberről

November szíve
majd meghasad, könnyet ejt,
gördülő, sós gyöngy.
Bánat benne menetel,
véletlenül botlik el.

Tovább...

Az ég mozgó festményei

Haiku csokor

Függönyt horgol az
est az ég ablakára,
mécs kanóca gyúl.

Tovább...

Álarcos világ

Dühtől gőzölög a nemzet felforrt szíve,
bűn ruhájában a megmérgezett lelke.
Ósdi sisakot visel a szétszaggatott feje,
évszázadok harcát rejti a teste makettje.

Tovább...

Szerelem

Eszperente nyelven

E szerelem szemre festve,
szeretet szeletekre szedve.

Tovább...

Fekete fátyol

Gyász fátyla borul a sírkő vállára,
bú könnye tapad a márvány arcára.
Ráhull a betűmintás mellkasára,
fájdalom ül a homloka margójára.

Tovább...

Horizontális csendélet

Éjszaka szaggat lyukat az égbolt függönyére,
koromfekete tintát önt az álmos bárányfelhőre.
Sárga lámpásokat aggat a magaslat ágaira,
meleg dunyhát akaszt a menny fogasára.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ