Szecsődy Kristóf

Szecsődy Kristóf

Született: 1983. október 26.

Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A fekete király

egy fehér mezőn várakozik a tábla szélén, középen.
Ha a gondviselés ügyes, meg sem kell mozdulnia a győzelemhez.

Tovább...

Tisztulásban

A sebző napfény máskor éltetőn ragyog,
és nem figyelek a csendölő zsivajra,
nem bántanak fontoskodó gondolatok...

Tovább...

Tabula rasa

Korlátozott a megértés,
az enyém, a tiéd, az övék.
Megértjük egymást,
de másra gondolunk.

Tovább...

Évmilliók gyönyöre

Virágzó domboldalra ragyogott a Nap,
a fákat lágyan simogatta a szellő.

Tovább...

Ostoros féreg

Te nagy vagy, én pedig kicsi,
nem is tudnálak bántani.

Tovább...

Magángenezis

Fehérbor bőröd már egy ideje megszédített,
szüntelenül csak neked meséltem egyedül is.

Tovább...

A kiválasztás törvénye

A közös erőterek finom hálózatába kötve
elmém elhaló vészjelzést ad.
Elkorcsosult csápjait a világra szabadítja,
de az alkalomtól elvonatkoztatva,
megvan a maga nyomorúsága.

Tovább...

Fölforgatott tömegsír

...riadt arcú tetemtársak egymásra hányva.
A gondolat még forr, de már nem mozgat testet,
hanem kővé dermed, akármerre is fut ki.

Tovább...

Tetemek a végtelennek

Csontkezem már belém vájna,
a történet végére nem kíváncsi.

Tovább...

Szelepelés

Rántott szív és agyvelő darabok,
könnyben főtt rizs lesz mellé a köret.
És elfelejtem, hogy nem is vagyok
más, mint egy árny, amely folyvást követ.

Tovább...

Fehérben a világ

Ereimben eltespedt a szabadság,
pupillám olvadó kristálytól dagad.

Tovább...

Mégis szép

Nélküled átrágja magát rajtam a kétely;
a saját árnyékomtól is megijedek.
Mennyei öröm-tudattal töltöttél fel,
melyben teljességgel elmerülök veled.

Tovább...

A horizont peremén

Kell legyen a tudatnak ős központja,
dacol pusztulással, keletkezéssel.
Kedvünk játszi lefolyását megoldja,
alap a léttelenből ébredéshez.

Tovább...

Indulat-csapda

Az önbecsülés átcsap vak becsvágyba,
koponyámban szétterülő gombafelhő a harag.
Tudatom teljes tartalmát átmossa a nyomasztó
feszültség. Az idő vakító fehérség.

Tovább...

Te és én (I.)

Szerelmed a cél, és szerelmem a nyíl,
mélyen Beléd fúrom kemény fejemet,
és egyszer csak átszakad a felszín,
terjed a mérgem: "mennyire szeretlek"

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom