Szatmári Ildikó
Még kicsi, mozgékony gyermek voltam,
Édesapám feladatot adott.
Mire megjön estére, meglegyen,
mert minálunk rend és fegyelem volt.
Édesanyám házához nincsen kedvem menni,
beköltözött a bánat, nem vár már ott senki.
Régi udvar, régi ház,
Édesanyám mindig várt.
Jó, hogy volt hova menni,
otthon gyereknek lenni.
Kívánságok halmaza
szállta meg az agyamat.
Elbúcsúzik az ó év,
helyére lép egy új év.
Itt van újra a karácsony,
beteljesült legszebb álom.
Dobog a szívem hevesen,
izgatottá válik lelkem.
Koldus térdel Istenháza előtt,
alamizsnáért esdve könyörög.
Gyomrában több napja nem volt étel,
hangja egyre halkabban nyöszörög.
Fáradtan este kezem kezedbe teszem,
megnyugvás lesz úrrá szívemen, lelkemen.
Azért jöjjön a Jézuska!
Élni mindig szeretetben
önzetlen szívvel, békében.
Jóság ütemét betartva,
családomnak sok jót adva.
Álmomból nagy riadtan felébredtem
rohanó gondolatoktól tépetten.
Mint egy száguldó vonat a síneken,
úgy zakatoltak a zajok fülemben.
Vágytam mindig útra kelni,
madarakkal énekelni,
felvenni a hátizsákom,
nyakamba venni világom.