Szatmári Gizella Emese

Szatmári Gizella Emese

Született: 1966. december 23.

Népszerűség: 201 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Talán a Hold hozott?

Talán a Hold hozott,
vagy egy színes gondolat,
talán avar alatt megbújó,
piciny virág,
talán a Nap hozott,
mikor rám gondoltál,
vagy egy belém dobbant,
megálmodott világ...

Tovább...

"Talán eltűnök hirtelen"

"Talán eltűnök hirtelen", és senki meg se tudja,
mi volt a vétkem, s rohanó szíved miért hazudta
a hajnali illatokat ezer kihalt téren át,
s csüggedten a bánat elhagyott párnámon miért hált?

Tovább...

Holtig szeretlek

Holtig szeretlek,
pedig elpergetted tékozlón gyöngyeim.
Elszórtad őket
viharos utakon, s szememből könnyeim
porrá zúztad.

Tovább...

Kérdeztem én

Kérdeztem én a hajnalt,
ágyamon miért nem alszik,
miért nem szunnyad a szíve
lelkemben tetőtől talpig.

Tovább...

Hívtam a szelet

Hívtam a szelet:
öleljen meg,
ha én már nem leszek.
Suttogjon néma szókat,
intő bölcselmeket.

Tovább...

Mese az Emberről

Talán felhőkből lépett elő
vagy gyűrött vágyakon
az Ember
ezen a koszlott,
halványló csillagon.

Tovább...

Könyörgés

Csak arcomról a könnyeket,
azt töröld le,
felejtés bús vizébe
engem meríts be!

Tovább...

5464

Azt mondtad

Azt mondtad, szívedbe fűztél engem,
és alkonyati fénnyel borítasz, ha
szeretni akarsz, és érintetlen
hagyod lelkem vágyait...

Tovább...

5152

Amerre angyallábakon jár a szél

Azon az estén ketten jártunk arra,
amerre angyallábakon jár a szél.
Gondoltam, úgyis szívesen pihennél
forró ölemben, s lúdbőrzött az éjszaka,
mielőtt eljött az éjfél.

Tovább...

Hozzám tartozol-e, nem tudom

Hogy hozzám tartozol-e, nem tudom,
de úgy érzem, szívemből a csillagok
kifutnak, folynak szerteszét,
s rád öntenék szívem örömét.

Tovább...

Én lennék

Fény, mi arcodra csorog,
az szeretnék lenni én,
zamattal telni, mint jó borok
hűvös pincék dohos mélyén.
Lenni íz a szádban, kezedben papír, ceruza,
s lenni szívbe zártan egy másik szív kultusza.

Tovább...

Az én szerelmem

Az én szerelmemnek nincsen szép ruhája...

Tovább...

Vagyok

Térdet hajtok árnyékod előtt is,
s tétova életem sorsodba rejtem.
Agyonhasznált emlékekre zárom
pilláim, s lábaid elé ejtem
az én magányos, száműzött szívem.

Tovább...

Virrasztás

Megkondul a lemenő Nap,
imádságra harangoznak,
s ahogy felhőt bont az ég, feketén dadog
egy árva tücsök a rét közepén.

Tovább...

Esik

Haldokol, vajúdik az ég,
könnye itt pereg a földre, ahol állok.
Fejemre ráhull a sok szürke álom,
s még az élet is őrültség,
mikor két kezemből ontom
magányosságom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom