Szatmári Gizella Emese

Szatmári Gizella Emese

Született: 1966. december 23.

Népszerűség: 198 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mese az Emberről

Talán felhőkből lépett elő
vagy gyűrött vágyakon
az Ember
ezen a koszlott,
halványló csillagon.

Tovább...

Könyörgés

Csak arcomról a könnyeket,
azt töröld le,
felejtés bús vizébe
engem meríts be!

Tovább...

5059

Azt mondtad

Azt mondtad, szívedbe fűztél engem,
és alkonyati fénnyel borítasz, ha
szeretni akarsz, és érintetlen
hagyod lelkem vágyait...

Tovább...

4952

Amerre angyallábakon jár a szél

Azon az estén ketten jártunk arra,
amerre angyallábakon jár a szél.
Gondoltam, úgyis szívesen pihennél
forró ölemben, s lúdbőrzött az éjszaka,
mielőtt eljött az éjfél.

Tovább...

Hozzám tartozol-e, nem tudom

Hogy hozzám tartozol-e, nem tudom,
de úgy érzem, szívemből a csillagok
kifutnak, folynak szerteszét,
s rád öntenék szívem örömét.

Tovább...

Én lennék

Fény, mi arcodra csorog,
az szeretnék lenni én,
zamattal telni, mint jó borok
hűvös pincék dohos mélyén.
Lenni íz a szádban, kezedben papír, ceruza,
s lenni szívbe zártan egy másik szív kultusza.

Tovább...

Az én szerelmem

Az én szerelmemnek nincsen szép ruhája...

Tovább...

Vagyok

Térdet hajtok árnyékod előtt is,
s tétova életem sorsodba rejtem.
Agyonhasznált emlékekre zárom
pilláim, s lábaid elé ejtem
az én magányos, száműzött szívem.

Tovább...

Virrasztás

Megkondul a lemenő Nap,
imádságra harangoznak,
s ahogy felhőt bont az ég, feketén dadog
egy árva tücsök a rét közepén.

Tovább...

Esik

Haldokol, vajúdik az ég,
könnye itt pereg a földre, ahol állok.
Fejemre ráhull a sok szürke álom,
s még az élet is őrültség,
mikor két kezemből ontom
magányosságom.

Tovább...

Evolúció

Akkor már nem nagyon láttam
vak sziklák szomorú bércén,
hogy táncol angyallábú nyár.
Mert lehullott gyenge szárnyam,
s hajnali álmok zord mélyén
lelkem hideg lett, és sivár.

Tovább...

4855

Anyák napján

Hajnaltájt az égig rohan
hű imádság szándékosan,
s száll a szép szó Isten felé,
könyörgésem az Úr elé.

Tovább...

Az én anyám

Az én anyám a tavasszal született,
virágokkal szállt a Földre naphintón.
Repült égi ruhában a föld felett,
s szeme úgy látta a létet, mint bimbót...

Tovább...

Virághullás

Fényvillanások.
Könnyek hamvas égből.
Nyíló virágok hullva
sóhajtása.
Bú fövenyén virágszirmuk
lábunk játszótársa.

Tovább...

Ha egyszer el kell mennem

Ha egyszer el kell mennem,
nem kérek mást, angyalfényű, tiszta
selyemsuhogást.
Lágyan leomolva ruhád, kelméd,
aranyos palástod magamhoz ölelném.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom