Szántó Gábor (szanto44gabor)

Született: 1997. augusztus 2.

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Madarak dala

Fellobbant már a nyár. A forróság hű tüzében
Szórogatja verőfényét liliomfüzéren.
Szirmaikkal csiklandozzák széltől a világot,
Színnel teli, frissen nyílott, lágy, kerti virágok.

Tovább...

Új nap

Lemenőben a Nap. Már akusztikus homályban
Mártogatja sugarait a holnap új dalába.
Szürkén búsul menetében légköre a tájnak,
Eltűnése teret hódít a csillagok hadának.

Tovább...

Emlékmás

Éjjel van. Még éltet a képzelet,
tegnapomba ástam múló részemet.
szememre csendesen leplet fon az álom,
Holdreményben andalogva holnapunkat várom.

Tovább...

Múló évszakok

Te voltál a tavaszom,
Kiszínezted mámat,
Felpezsdítetted életem
Jelened igazával.

Tovább...

Esőember

Cseppektől susogó,
Villám-szőtte tájban
Meditálva fókuszálok
Az ég szakadt partjára.

Tovább...

Egyensúly

Életünk melódiájában
A hangjegy tőlünk csendül,
Kezünkben a sors gitárján
A húr rezegve pendül.

Tovább...

Jelenem

Vörösborba mártogatott,
Zavart emlékcafatok,
Béklyójába kötve már
Csak az elmúlt pillanatok.

Tovább...

Esődal

Szomorú szonettekben
Tündöklik a zápor,
Nedves égi dallamoktól
Visszhangzik a házsor.

Tovább...

Zabhegyező

A Napkorong tikkadtan süt ránk
A puszta zabföldeken,
Holden Caulfield óvóan áll
A hű ugarmezőben.

Tovább...

A valóság imája

Csillagok fényére szemet hunyva
Éjjelente tér rám az álmok útja
Lopakodva, mint a tolvaj,
Éji csendből épít várat,
Összerakja az a képzet,
Hol az álmok adnak szárnyat.

Tovább...

Vízvonal

Talán minden élet maga egy út,
Mely ide-oda kanyarog,
Minden élet lehetőség,
Melyben mi vagyunk a szabadok.

Tovább...

Sírhatnak a fák

Virágzó szomorúfűz bús tövében ülve
Bűvkörömbe nem szállott más,
Csak a merengésnek csendje,
Elmosott, feledett, talán vetített emlékek,
Nem látlak már másnak, csak egy álomjelenségnek,
Lelki szemem elé már történetünk tárva
Meditálva lehunyt szemem perceinket járja...

Tovább...

Mesekönyv

Vége gyermekmeséimnek, sajnos elrepül a sárkány
Bölcsőben neveltettem, de már túl jól megy a mászás
Éjjelente már az álom, nem Anyukám ringat
Érzem én is egyre jobban, gyermekkorom elillant
Micsoda szép emlékek! Szebbnél szebbet láttam
Milyen is az élet, mikor még éppen-hogy csak jártam
Sokszor talán elbotlottam, de szüleim segítettek
Nem lehetek elég hálás, hogy ilyennek neveltek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ